A kerület története

Írta:  2015.08.19.

A kerület arculata, jellege

Budapest XVIII. kerülete - Pestszentlőrinc, Pestszentimre – két egykor önálló település egyesítésével, 1950-ben jött létre. Ma a kerületben, a két nagyobb városrészben, 22 önálló elnevezést viselő lakónegyedben közel 100 000 ember él. A lakosok aránya: Pestszentlőrinc 79%, Pestszentimre 21%. A két városrész között terül el a Péterhalmi-erdő.
A kerület főleg lakójellegű peremkerület, többségében alacsony szintszámú, laza családi házas beépítéssel, több intenzív beépítésű lakóteleppel és néhány fontosabb ipari létesítménnyel.
A lakónegyedek elnevezése: Erzsébettelep, Bélatelep, Rendessytelep, Lakatostelep, Lónyaytelep, Miklóstelep, Szemeretelep, Ganztelep, Ganzkertváros, Szent Imre-kertváros, Bókaytelep, Liptáktelep, Havanna lakótelep, Szent Lőrinc-telep, Gloriett-telep, Alacskai úti lakótelep, Almáskert, Belsőmajor, Új péteritelep, Kossuth Ferenc-telep, Erdőskert.
Bölcsődék, 28 óvoda, 21 általános iskola, két önálló művészeti iskola, 6 középiskola működik Pestszentlőrinc-Pestszentimrén. Két sportcsarnok, egy sportkomplexum, több uszoda, sport- és teniszpálya, a Bókay kertben kerékpáros akadály-pálya és műfüves sípálya, 19 sportegyesület várja a sportolni vágyókat. Több művelődési ház, 3 közkönyvtár, a művészeti egyesület alkotóháza, a kerület múzeuma, színi és tánc társulatok, több mint 140 civil szervezet programjaiban válogathat az érdeklődő.
Itt működik az Országos Meteorológiai Szolgálat Marczell György Főobszervatóriuma, és az ország legnagyobb nemzetközi repülőtere, ami 2011-ben vette fel Liszt Ferenc nevét.

Budapest XVIII. kerületének története

Pestszentlőrinc – Pestszentimre területe már a honfoglalás idején lakott volt, legkorábbi ránk maradt írásos említése XIV. századi oklevelekben található.
A terület a török hódoltság idején teljesen elnéptelenedett.
A mai település története a XVIII. században kezdődik, amikor Szent Lőrinc és Péteri puszta I. Grassalkovich Antal tulajdonába került, így része lett a Gödöllő központú több ezer holdas birtoknak.
Szentlőrinc pusztán majorsági központot alakítottak ki. Az épületegyüttesből ma már csak az 1761 körül épített Szent Lőrinc (Grassalkovich) kápolna (kerületünk egyetlen műemlékjellegű épülete) látható.
1799-től Mayerffy Xavér Ferenc, Pest és Buda megbecsült polgára, Széchenyi István gróf barátja bérelte és virágoztatta fel a területet. Mintagazdasággá fejlesztette a majort, a nevét viselő Ferihegyen, a mai repülőtér helyén szőlőfajta-gyűjteményt létesített.
1814-ben, a Napóleon legyőzése után Bécsben ülésező nagyhatalmi konferencia vendégei látogatást tettek Pest-Budán. Ez alkalomból katonai parádét rendeztek Szentlőrinc pusztán. A porosz, orosz, és a Habsburg uralkodó a mai Gilice téren emelt kilátóról (Gloriette) szemlélte az eseményeket. Maga a kilátó a második világháború során elpusztult ugyan, de nevét ma is őrzi a szomszédságában kialakított településrész.

A XIX. század második felében a főváros közelsége és a négy vasútvonal alapozta meg a az intenzív fejlődést. A puszták ekkor már több birtokos kezén voltak, megindultak a házhely parcellázások. A mai település központjában, a Gyöngyvirág utca mentén az 1870-es években elegáns nyaralótelep alakult. A telkeket a politikai és tudományos élet vezető személyiségei vásárolták meg pihenő, nyaraló helyként. Gróf Lónyay Menyhért miniszterelnök elérte, hogy 1875-ben a Cegléd-Szolnok vasútvonalon "Puszta Szent Lőrinc Nyaraló" vasútállomást létesítsenek, mely által könnyen megközelíthetővé vált az új település. Villatulajdonos volt még többek között báró Eötvös Loránd politikus-fizikus, aki villájának kertjében kezdte meg híres szabadtéri torziós inga kísérleteit; Puskás Tivadar, a telefonhírmondó és a telefonközpont feltalálója, az örökléstan kutató-biológusa, Margó Tivadar, a híres színésznő, Fedák Sári.

Adottságai miatt számos ipari létesítmény jelent meg a területen. Az 1870-es évektől téglagyárak, kavicsbánya, majd több textilüzem, hordó, kocsilámpa készítéssel, fémfeldolgozással, vasúti kocsik, majd a két háború között gépjármű-, a II. világháború alatt repülőgép-karosszériák összeszerelésével foglalkozó gyár, üzem létesült a településen: Lipták-gyár, Kistext, Filtex, az európai hírű Orenstein és Koppel magyarországi leányvállalata stb.
Cséry Lajos, akinek Szent Lőrinc pusztán, a mai Pestszentimre szomszédságában 2600 holdas birtoka volt, még az 1800-as évek végén szerződést kötött a fővárossal a hulladék elszállítására. A Nagykőrösi út mentén kialakított egy szemétfeldolgozó telepet, ahol válogatták, osztályozták a hulladékot, szabadalmaztatott egy komposztálási eljárást, melynek segítségével az elporladt, elhumuszosodott szemétből adalékanyagok hozzáadásával szerves trágyát állítottak elő. Amikor csődbe ment, a terület a főváros kezelésébe került. A feldolgozó telepet megszüntették, és a terület Pestszentimrével szomszédos részére hordták évtizedeken keresztül a főváros szemetét. Ez a több millió köbméter anyag mintegy másfél kilométer hosszúságban, 100-800 méter szélességben, 20-25 méter magasságban hegyként halmozódott fel, melynek rekultivációja napjaink feladata maradt.

Szentlőrinc a XX. század első éveiben is intenzíven növekedett. Az Üllői úton közlekedő személy és teherszállításra is alkalmas keskenyvágányú vasutat 1900-ban villamosították. Szemere Miklós országgyűlési képviselő, istállótulajdonos 1902-ben vásárolta meg az egykori Szent Lőrinc pusztai birtok egy részét és a majorsági központot. Krúdy hőse, a sport lelkes támogatója birtokán „lövőház”-at és céllövőpályát létesített. A „lövőház” igényesen felújítva ma cukrászdaként működik. Iskola, óvodák, kápolna épült, temetőt létesítettek. 1910-ben Pestszentlőrinc önálló nagyközséggé alakult, lakosainak száma ekkor 7824 fő volt.
A szomszédos Péteri pusztán is házhely parcellázásba kezdtek a századfordulón, ide elsősorban szegényebb családok költöztek. A Soroksárhoz tartozó település 1904-től viselte a Soroksárpéteri nevet.

Az I. világháború idején a Pestszentlőrinci gyárak, üzemek haditermelésre álltak át. A Lipták gyárban úttörő fejlesztési munka folyt, adatok, fotók erősítik az itt folyó harckocsi, illetve helikopter kísérletek tényét.
A mai Havanna lakótelep helyén az I. világháború befejeződése után a Magyar Lőszergyártó Rt. üresen álló épületeit a Népjóléti Minisztérium az elcsatolt területekről menekülők számára lakásokká alakíttatta át, illetve új lakóházakat is emelt. Ez a zárt, kertes bérlakásos terület volt az Állami telep, mely jelentősen növelte Lőrinc lakosságát.

A két település intenzív fejlődése tovább folytatódott a két világháború között. Pestszentlőrincen 1927-ben négy iskolaépület készült el. Új lakónegyedek, kertváros, katolikus, evangélikus, református és unitárius templomok épültek. Az 1936-ban megyei várossá váló településnek az 1940-es években már 35 000 lakosa volt. Gimnáziumot létesítettek, felépült a vásárcsarnok, megkezdődött a városközpont kialakítása, a repülőtér építése.
1930 januárjában Soroksárpéteri önálló nagyközséggé vált, 1931-ben pedig felvette a Pestszentimre nevet. Több középület, új mozi létesült.

A második világháború miatt a fejlődés megrekedt. Pestszentlőrinc lakóinak egy részét, Pestszentimre teljes lakosságát kitelepítették 1944 végén. A legnagyobb pusztítást a légitámadások, illetve az átvonuló front harcai okozták. Pestszentimre mindkét templomépületét felrobbantották.

Az újjáépítést követően Pestszentlőrincet és Pestszentimrét a főváros XVIII. kerületeként Budapesthez csatolták 1950-ben.
A főváros részeként látványos fejlődés vette kezdetét. A helyreállított ferihegyi repülőtér 1950-től szolgálja a polgári repülést. Megkezdődött a park- és védőerdő telepítés. A Hengermű, a Kőolajipari Gépgyár mellett beindult a termelés a Lőrinci Fonóban, mely az 1960-as években a magyar Pamutfonóipari Vállalat országos központja lett. Az ipari létesítmények, közintézmények mellett lakótelepek épültek. A Lakatos és a Szentlőrinc– korábbi nevén KISZ – felépítése a 60-as évek lakásínségét enyhítette. A 70-es években épült fel a bezárt téglagyár területén az új többemeletes szakorvosi rendelőintézet, a sportcsarnok és a könyvtár. Az állami telep helyén a 10 emeletes lakóházakból kialakított Havanna telep emelkedett, melyen a kor szokásaitól eltérően egyidőben készültek el a lakóépületek és a kiszolgáló intézményhálózat (bölcsődék, óvodák, iskolák, élelmiszerboltok). Az Üllői úton felépült a posta és az új Városháza épülete. A 80-as évek végén kezdődött két újabb, igényes kivitelezésben készülő lakónegyed kiépítése, melyek a rendszerváltozás idején a tulajdonviszonyok tisztázatlansága miatt részben befejezetlenek maradtak, sorsuk azonban napjainkban rendeződik.
1990-es évek elején a két egykor magyar, 1956-tól szovjet laktanyából kivonultak a csapatok. Az elmúlt két évtizedben a korábban meghatározó gyárak többsége megszűnt, a foghíjakon, a település szélén társasházak és lakóparkok épülnek.

Az önkormányzat tervei között szerepel az új városközpont kialakítása Pestszentlőrincen és Pestszentimrén is. Ennek eredményeként már látható az új, az EU szabványoknak is eleget tevő vásárcsarnok, s a környezetében épülő lakások. Az imrei városközpont részét képezi majd a kihelyezett polgármesteri hivatal s az új szakorvosi rendelőintézet.

Forrás: Heilauf Zsuzsa - XVIII. kerületi Pedagógiai Intézet és Helytörténeti Gyűjtemény

Hír naptár

« November 2017 »
H K Sze Cs P Szo V
    1 2 3 4 5
6 7 8 9 10 11 12
13 14 15 16 17 18 19
20 21 22 23 24 25 26
27 28 29 30      

Csatlakozz közösségünkhöz