Az önálló nagyközség

Írta:  Téglás Tivadar 2015.12.30.

1910. január elsején 7812 helyi lakos új korszakra ébredt Szentlőrincen.

1910. január elsején 7812 helyi lakos új korszakra ébredt Szentlőrincen. Bő évtizedes akarat és vágy vált ezzel valóra: otthonuk önálló nagyközség lett. A település 1874-től Kispest csatolt része, társközsége volt. A belügyminiszteri rendelkezés azonban 1909 végén megváltoztatta a település közigazgatási formáját. A határozat közölte: Szentlőrinc 1910. január 1-jétől Pestszentlőrinc néven önálló nagyközséggé alakult.

lorinc

A lőrinci öröm egyértelmű volt, Kispest gondjai viszont szaporodtak. Kispest monográfusa, a vezető műszaki értelmiségiként dolgozó és lapszerkesztőként is ismert közéleti személyiség, Herein Károly így emlékezett: „Pestszentlőrinc megalakulása óriási érvágás volt Kispest közigazgatásában, s az csak igen erős zökkenésekkel tudott ismét a rendes haladás menetébe jutni.”
Mit látott Herein? Az együttélés idején 4500 holdon gazdálkodhatott Kispest vezetése, 1910-től a fővároshoz közelebb eső településnek 1350 holdja maradt, miközben Lőrinc 3150 holdat kapott. A lakosság 60 százaléka élt Kispest területén, 40 százaléka az új községben.
Lőrinc a szabad, levegős terek, a zavartalan továbbépülés helye lett, Kispestre a zsúfoltság várt. Nem is csoda, hogy Kispest idővel – nem is mindig korrekten – lépéseket tett Pestszentlőrinc visszacsatolásáért, közös tekintélyes város lehetőségéről beszélve. Lőrinc azonban nem kért a felkínált lehetőségből.

Mosolygó búcsú

A tények ismeretében a bölcs kispestiek belátták, nincs más lehetőség, mint a Kispest–Szentlőrinc című lap hasábjain kedvesen elköszönni: „Reméljük, hogy az immár nagyközséggé lett Pestszentlőrinc a legszebb egyetértésben marad továbbra is községünkkel, kívánjuk, hogy polgáraival naggyá és virágzóvá tegyék.”
Pusztaszentlőrinc 1874-ben – elsősorban a helyi nagybirtokos, Cséry Lajos tanácsára – kivált Vecsés közigazgatásából, és az 1871-ben községgé alakult Kispesthez csatlakozott. Ahhoz a fiatal községhez, amely Pusztaszentlőrinc parcellázott földjein kezdte el házai építését, a község kialakítását. Jeles lőrinciek adták el házhelyeknek birtokaik egy részét.
Az együttélés Kispesttel az induló másfél évtizedben, elsősorban Balla Zádor jegyzőnek köszönhetően, elfogadható volt, de 1897-ben már indulatos hangok szóltak a Kispest–Szentlőrinc újságban: „Lőrinc az anyaközség pénztárába befizetett pótadó egyenértékét nem kapja meg. A pénzt Kispest a saját fejlesztésére költi. Pusztánkon porosak az utak, és rendőri jelenlét nincs.”
Ez a kifakadás volt a jeladás az önállósodási mozgalom megindítására.
Lőrinc döntött, mondván: önállósodjunk! „Ennek anyagi alapjai megvannak, ami pedig a szellemi erőket illeti, Lőrinc sokkal magasabb ponton áll, mint Kispest” – hirdette a sajtó.
A cél megvolt, így elindult a szerveződés. 1900-ban a Fodor Géza – Ivanovics Miklós – Vogl Sándor triumvirátus megalakította, és az önállósodásért harcba indította a Szentlőrinci Polgári Kört. Volt olyan vélemény is, hogy a polgári kört az önállóság kiharcolására szervezték. Sokrétű tevékenységének az első évtizedben valóban az önállóság kérdésének felszínen tartása volt a legfontosabb része.
A mozgalom élére állt a nemesi rangra emelkedett akadémiai tag, a jeles orvosprofesszor, Bókay Árpád is, aki Herrich Szidónia férjeként került Lőrincre.

A hivatal malmai lassan őröltek

Az önállóság azonban váratott magára. Egyelőre, 1905-ben Kispest képviselő-testületébe kellett volna határozott képviselőket küldeni, ám a lőrinciek mindössze két mandátumhoz jutottak. Vogl Sándor és a helyi sajtóban Jókai nyomán Lőrinci Ankerschmidt lovagnak nevezett, ismert kocsilámpagyáros képviselte a lőrinci érdekeket. A megye vezetése – Agorasztó Tivadar megyei főjegyző személyében – szavakban megértő segítőkészséggel állt az önállósodás kérdéséhez, de az ügyet előremozdítani ők sem tudták, vagy nem is nagyon akarták, hiszen Kispest is mondta a magáét. Az ő érdekeiket is képviselni kellett.

lorinc2
Lőrincen belső viszályok is dúltak. A nagy tekintélyű Szemere Miklós is kétes szereplője lett az önállósodási harcnak. Nem ellenezte az önállóságot, de a birtokait Kispest közigazgatásában kívánta tartani. Jelentős összegű adóját is oda ígérte, bár később változtatott a nézetén
1910-ben aztán mégis célba ért a település – az önállósulást kívánó dédszüleink megnyugodhattak.

A nagyközség első lépései

Jegyzőnek Kuszenda Lajost, bírónak Lippmann Lajost választották. A községházát bebútorozták. 1911 márciusában területet vásároltak a mai Kossuth Lajos tér helyén, hogy oda építsék a községházát, és oda telepítsék a piacteret. Álmodoztak is: kölcsönből épüljön 25 szobás gőzfürdős szálloda. A józanság azonban közbeszólt, mondván, már így is van adósság. A katolikus polgárok papot és kis templomot kaptak, amelyet a Boldogságos Szűz Mária szent szívének tiszteletére szenteltek. Ekkor került a községbe plébánosnak az a Wimmerth Béla, aki a későbbiekben a helyi vezetés egyik meghatározó személyisége lett.

Hír naptár

« Július 2018 »
H K Sze Cs P Szo V
            1
2 3 4 5 6 7 8
9 10 11 12 13 14 15
16 17 18 19 20 21 22
23 24 25 26 27 28 29
30 31          

Csatlakozz közösségünkhöz