Tusnádfürdő, ahol a békét megkötik

Írta:  2016.07.05.

Tusnádfürdőn a PSK és a SZAC labdarúgói összefogtak.


„Köszönjük az önkormányzatnak és a szervezőknek, hogy ezen a túrán részt vehettünk. A csapat valamennyi tagjának a nevében mondhatom, hogy felejthetetlen élményekkel gazdagodtunk, s már eldöntöttük, hogy jövőre mindenképpen visszatérünk” – foglalta össze a kerület testvérvárosába, Tusnádfürdőre tett ötnapos túra tapasztalatait Egri Zoltán, a Pestszentimrei Sport Kör elnöke.

Öt nap, amely, ha nem is rengette meg a világot, de a remények szerint közelebb hozta egymáshoz a kerület két emblematikus sportegyesületét, a SZAC-ot és a PSK-t.

Sportszerű összefogás

Pestszentlőrinc-Pestszentimre önkormányzata évek óta arra törekszik, hogy a testvérvárosokkal minél élőbb kapcsolat épüljön ki, s ebben az építő fejezetben kiemelt helye van Tusnádfürdőnek. Szinte havonta szervez túrákat a XVIII. kerületi önkormányzat, hogy minél többen ismerkedjenek meg Pestszentimréről és Pestszentlőrincről Székelyföld gyöngyszemével. Az idén civil szervezetek, egyházi vezetők, kulturális csoportok, iskolák, sőt a gyermekek élményein felbuzdult szülők is ellátogattak már ide. Júniusban a SZAC és a PSK labdarúgói kaptak lehetőséget, hogy a sportszerűség határait gyakorta pedzegető rivalizálást békésebb mederbe tereljék egy közös csapattal, amely vállvetve küzd meg Tudnádfürdővel és Homoródalmással.
Aki részt vehetett már ilyen túrán, az nemcsak pazar élményben részesült, hanem többségében olthatatlan szomjat is kapott a visszatérésre, ahogy Egri Zoltán lelkes összefoglalója is jelzi.
A még napjainkban is sok „törődéssel” járó út már a megérkezéskor gyönyörré változik, s erről Varga Attila gondoskodik, aki a Szent Kristóf Panzió tulajdonosaként ért hozzá, hogyan kell a megfáradt vándorokat fogadni. Egy kis frissítő után kezdődhet a jól előkészített programsorozat, amely nem elsősorban a testvérvárosi focicsatára összpontosít, sokkal inkább a tartalmas összeszoktatásra.
Nincs közös edzés, taktikai értekezletek sora, ellenben van egyszerűségében is lenyűgöző szekerezés, amelyet piknikezés, beszélgetés, gombászás, túrázás tesz még emlékezetesebbé, majd másnap az időjárás által túlfűtött városnézés következhet a térség központjában, Csíkszeredán. Ez utóbbi program egyúttal ráhangolódásként is felfogható, hiszen a harmadnapon Tusnádfürdővel vívandó focicsatán is hasonló hőségre lehet számítani.

Székely góbék

A győzelem érdekében – szíveslátás címén – mindent el is követnek a székely góbék. A meccs előestéjén Albert Tibor polgármester látja vendégül a társaságot, és hogy a dínomdánom teljes legyen, Homoródalmásról rendelt szirénhangok nyűgözik le a társaságot. Az éjszakába nyúló közös dalolás nem éppen hagyományos módja a felkészülésnek, ám annál emlékezetesebb marad. A mérkőzésre pedig a helyiek leszerződtetik a csíkszeredai főkonzult, Zsigmond Barna Pált és ifjabb Albert Tibort, aki nem mellesleg a MOL-ligagyőztes diósgyőri Jegesmedvék jégkorongcsapatának a tagja. Igaz, hogy jegesebb időhöz szokott, ám az erőnléte még a 35 fokos hőségben is érvényesül.

14. A 1

A legelő gyötrelmei

A góbéságot a XVIII. kerületi közös csapat is igyekszik követni, de hiába vetik be a PSK szakmai igazgatóját, a 48-szoros korábbi válogatott Urbán Flóriánt, a kor, a rekkenő forróság, no meg az éjszakába nyúló közös dalolás leginkább rajta fog ki, így mindössze néhány percig tudja erősíteni a vendégcsapatot.
Az sem segít rajtunk, hogy a pálya talaja a 30-40 évvel ezelőtti magyarországi viszonyokat idézi, amikor még nem gyepszőnyeget terítettek le, hanem a kaszálóból vontak ki egyenletesnek tűnő földterületet, s azt nevezték ki futballpályának.
A közönség azonban nem panaszkodhat, mert amíg a játékosok a gyepen izzadva küzdenek, nekik fedett lelátó dukál. Az izgalmakat a SZAC elnöke, Pintér Béla érzékelteti, aki – magára vállalva a mérkőzés közvetítésének nehézségeit – a fordulatos küzdelmet elfogulatlan lelkesedéssel tolmácsolja. Legkevésbé rajta múlik, hogy ezt a csatát végül 7-5-re Tusnádfürdő nyeri, nekünk pedig az a vigasz marad, hogy a szíveslátásért cserébe legalább a győzelem örömét meghagytuk nekik.
A mérkőzés után Lévai István Zoltán alpolgármester tart rövid eligazítást, mondván, a negyedik napon, Homoródalmáson ennyire ne legyen udvarias az együttes, a román bajnokságban a megyei I. osztályban szereplő gárdát jó volna legyőzni. A hangulatot alaposan felhevíti, hogy este a román televízió otrombasága ellenére is megtekinthetjük az Izland elleni Európa-bajnoki mérkőzést, mert Varga Attila mesterkedésének köszönhetően technikai trükkök árán sikerül az oly jelentős találkozót élőben végigszurkolni. A győzelemmel felérő marseille-i 1-1 tökéletes példát mutat, így Homoródalmáson másnap megismétlődik a döntetlen.

14. A

Épül a barátság

Az egy döntetlen és egy szoros vereség azonban nem végeredmény, ezért az elnök urak már a helyszínen megegyeznek, hogy csak a visszavágók adhatnak reális képet az erőviszonyokról, s bár az időpontról később egyeztetnek, arra bizton számíthatunk, hogy lesz még ennek a csatának folytatása...

Torokszorító búcsú

Következhet a könnyes búcsú, amelyről a homoródalmásiak mellett a tusnádfürdőiek is gondoskodnak. Este előbb a Dévai Szent Ferenc Alapítvány tusnádfürdői gyermekotthonából érkező fiatalok dalai érzékenyítik el a lelkeket, majd az otthon vezetője, Kolozsvári Tibor mesél gondozottjai életéről. Egyik szemünk rajta, a másik a képernyőn, mert ahogy Varga Attila helyettese, Öcsi mondja: „Drága testvéreinkért most kell imádkozni, hogy minél előbb hazatérhessenek!” Miután a foci-Eb-n Albánia legyőzi Romániát, a drága testvérek indulhatnak is haza Franciaországból, s ez a gyors viszontlátás ugyancsak könnyeket csal a székely szemekbe.
A lelkeket alaposan igénybe vevő búcsúesten pedig már teljes az összhang a SZAC és a PSK között, s ezt Pintér Béla Egri Zoltánhoz csatlakozva tudatosítja hazafelé:
„Mindenben egyetértve a PSK elnökével, szeretnék mindenkinek átnyújtani egy SZAC-emlékérmet, amely remélhetően valamennyiünket emlékeztet majd erre a gyönyörű közös útra.”