A bazaltkő 1956 szimbóluma lett

Írta:  2012.11.13.
1956 őszén az utcákat fedő bazaltkövekből készítették a barikádokat. A Hargita téren ezekből épült emlékmű a hősök tiszteletére.
Kerületünkben a Hargita téren 1956 forradalmának, szabadságharcának és mártírjainak tiszteletére emlékművet emelt az önkormányzat. A terveket a Kossuth-díjas, Balázs Béla-díjas és „Polgári Magyarországért” díjas F. Kovács Attila építész és látványtervező készítette. Vele beszélgettem a műről, annak szimbolikus és anyagszerű mivoltáról, de először a környéken lakók véleményével szembesítettem őt.





– A napokban körbejártam a már majdnem kész alkotást. A járókelőkkel beszélgetve meghallgattam a műről alkotott véleményüket. „Csúnyán terpeszkedő, komoran szürke és tömbszerű”, mondta egyikük. Volt, aki kriptához hasonlította, mivel egy-egy kövön név is szerepel…
– 1956 őszén, ahol csak lehetett, az utcákat, tereket borító bazaltkockákból építették a barikádokat, éppen olyanokból, amilyenekből ez az emlékmű is készült – válaszolta a művész. – Kívülről nem lehet látni a köveket összekötő habarcsot, így a hatás olyan, mintha a kövek csak egymásra lennének rakva, ahogyan a barikádban is volt. A bazaltkockák olyan jelképei ’56-nak, mint a lyukas zászló. A kövekből rakott négy fal egy 5 x 5 x 5 méteres teret foglal magában, tehát valóban egy nagy, szürke kockát alkot. A fal kőelemei azonban, egységes tömböt képezve, az összekapcsolódást, az összetartást jelképezik. Ezzel az volt a célom, hogy emlékeztessek a forradalomban tapasztalt közös akaratra, amelyet kezdünk elfelejteni…

A bp18.hu portálon hamarosan egy külön oldal indul el, amely az elesett hősök életét bemutató dokumentumokat közli. A felállított emlékmű és az induló internetes oldal egyaránt a közös emlékezést szeretné szolgálni. Ezért a szerkesztők szívesen vesznek minden olyan további írott dokumentumot, fényképet, információt, amely ebben segíthet.



Nevek tengere

– A kövekre vésett nevekről annyit: ezeket a forradalom és szabadságharc egy-egy mártírja viselte, és a két és félezer név bizonyos fokig megszabta az emlékmű méretét is. Az országban számos emléktábla készült, amelyeken a háborúk, forradalmak helyi áldozatainak neve szerepel, öt, tíz vagy húsz név egymás alatt, katonás rendben. Ezen az emlékművön azonban a sokaságuk miatt nem lehetett egymás alá, szabályos sorokban és oszlopokban felvésni a neveket, így azok mind a négy falon olvashatók.

Összhangban a kereszttel

– Egy házaspár azt sérelmezte, hogy az emlékmű teljesen eltakarja Fadrusz Jánosnak a tér közepén álló alkotását, a sok évtizede meglévő és sokféle politikai rendszert túlélő műemlék feszületet.




– Semmi sem áll messzebb tőlem, mint eltakarni Fadrusz János művét. A Nagyenyed utca felől valóban nem lehet úgy rálátni a feszületre, mint eddig, de a tér két oldalán is megy út, azon is járnak. A füves tér kitaposott sétaútjai, amelyek más utcák felől jönnek, az emlékmű helyén találkoztak, s ezek az utak szinte kijelölték az építmény helyét. Az önkormányzat kavicsborítást szándékozik tenni ezekre az utakra. Vigyáztam, hogy az építmény egy centivel se legyen magasabb, mint a feszület: a szintezést én magam végeztem. A Fadrusz-kereszttel szemben álló bazaltfalon egy szintén kereszt alakú bemélyedést alakítottunk ki: a keresztformát adó kövek itt a fal eredeti síkjától tíz centiméterrel vannak beljebb. A bemélyedő kereszt kockaköveire véstük fel körülbelül hatvan kerületi mártír nevét, s csaknem húsz olyan személy nevét is, akik itt haltak meg a harcok következtében, de nem voltak ennek a kerületnek lakói. Ha a neveket olvasva elcsendesedik a lelkünk, talán észrevesszük, hogy ez a bemélyesztett kereszt a szemközti Fadrusz-keresztnek tükörképe, lenyomata, negatív mása. Ezzel a megoldással az volt a célom, hogy az így megalkotott belső és külső tér, vagyis a pozitív és negatív formák, mintegy párbeszédet folytatva egymással, jótékony hatást keltsenek a szemlélődő ember lelkében. Az a nyelv pedig, amivel a célomat igyekeztem elérni, egy materiális, anyagszerű nyelv: a bazaltkő formációk nyelve.

A forradalom lángja lobog

– A Nagyenyed utcai homlokzaton is láttam kirajzolódni valamilyen kontúrt, de az állványzat akkor még takarta…

– Itt a beljebb álló kövek az 1956-os évszámot rajzolják ki. Most, az építési munkálatok befejezése után, még az emlékmű környezetén kell javítanunk: a Nagyenyed utcáról bevezető út két szélén már elültettük a vérszilvafákat. Ennek a fafajtának, ahogy a neve is mutatja, jellegzetes kéreg- és levélszíne van: emiatt illik az emlékműhöz. A két fasor folytatódni fog, és szélesre nyílva közrefogja majd az emlékmű két oldalát.
– A forradalom általában a felmagasodást, a felemelkedést, a láng lobogását juttatja eszünkbe. Lesz-e ilyesféle jellege az emlékműnek?
– Lesz, erről már értekeztünk is a pirotechnikus kollégákkal: az építmény tetején egy, a fáklyához hasonlóan égő, gázzal működő örökláng-készüléket helyezünk el. Ez nem azt jelenti, hogy állandóan égni fog, hanem azt, hogy ünnepi alkalmakkor meggyújtva felidézi az ’56-os forradalom lángját.

Cikkünk a Hargita téri emlékmű avatásáról

Emléktábla a Fröhling-pékség előtti sortűz áldozatainak

 

Hír naptár

« Május 2018 »
H K Sze Cs P Szo V
  1 2 3 4 5 6
7 8 9 10 11 12 13
14 15 16 17 18 19 20
21 22 23 24 25 26 27
28 29 30 31      

Csatlakozz közösségünkhöz