Pestszentimre önálló lett

Írta:  2013.02.20.
A belügyminiszteri okmány 1930. január 8-án érkezett meg, amely lezárt egy nagyon régóta húzódó ügyet.

Az osztrák közigazgatás még az 1800-as évek közepe táján csatolta az akkori Péteripusztát a közeli Soroksár mezővároshoz. Ez a puszta a mai terület ötszöröse volt, így lehangoló volt az 1930-as önállósági döntés, mivel Soroksár csak a kiparcellázott részt adta át. Ezzel az indulás pillanatában megfojtotta a talpra állni készülő községet, ugyanis semmiféle szabad terület nem állt rendelkezésre mezőgazdasági művelésre. A mostohaanyától még egy mentőládát sem sikerült kicsikarni, sőt az emeletes iskola (ma: Ady Endre Általános Iskola) építésére felvett, óriásinak számító 160 ezer pengőt is Soroksár hasznosította, csak a miniszter dörgedelmére volt hajlandó abból 85 ezer pengőért felhúzatni az épületet. (A többi pénz sorsáról mélyen hallgatnak a levéltári és a soroksári iratok, pedig ezt a nagy összeget kizárólagosan Soroksárpéteri iskolai és óvodai fejlesztésére adta Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi miniszter.) Az 1930-as év eleji búslakodás a névváltoztatás tilalma miatt volt a legnagyobb. Az új község lakossága szinte egy emberként le akarta vakarni az összes tábláról, térképről a Soroksárpéteri nevet, hogy még ez se emlékeztesse őket az elmúlt – megalázó – időszakra, amikor Soroksár mint Magyarország leggazdagabb községe a külterületére semmit sem fordított. Nem volt ezek után véletlen, hogy Soroksárpéteri a Magyarország legszegényebb települése „büszke” címet viselhette.
Természetesen a szomorkodás azért hamar véget ért, hiszen meg kellett teremteni egy csaknem 10 ezer lakosú önálló nagyközséget minden intézményével, hivatalával együtt. A gyors kialakítást segítette, hogy 1922-ben a hallatlanul szegény település minden lakosának közadakozásából meg tudták vásárolni a Nemes és a Petőfi (Címer) utca sarkán azt az – azóta lebontott – épületet, ahol ma a Pintér Kálmán Szakrendelő áll. (Akkoriban az volt a szokás, hogy a községházát vagy az a község állta, amelyikből az új kivált, vagy a vármegye adott rá pénzt.) Soroksár pedig teljesítette a községháza korábban vállalt bővítését.

A miniszteri rendelet azt is előírta, hogy a régi és az új községnek egy évig közös költségvetésből kell gazdálkodnia. A végső elváláskor Soroksár benyújtotta a számlát, amelyen egy hatalmas összeg szerepelt az új nagyközség tartozásaként. Ebből is nagy galiba lett, mert Soroksár olyan tételeket is elszámolt, amiket a saját fejlesztésére használt fel. Így a vármegyei számvevők készítették el a zárszámadást, aminek nyomán kiderült: nemhogy tartozna az új község, hanem tetemes összeg jár neki, amelyet aztán Soroksár évekig fizetett.
Végre helyrebillent a pénzügyi egyensúly, és elindultak a „csodák évei”. (Ezt az akkor itt élő emberek elmondása alapján hitelt érdemlően írhatjuk le.) Ezt bizonyítja, hogy 1931 őszén megindulhatott a tanítás a mai Ady iskolában, s a következő évben megnyílt a Címer és a Törvény utca sarkán az óvoda.
Másfél évvel az önállóvá válás után végre a kultuszminiszter is beadta a derekát, és elfogadta a Pestszentimre nevet. Ekkortól nyílegyenessé vált a fejlődés 1944-ig. Abban az évben már 16 ezer lakosról írtak a jegyzőkönyvek. Felmerült a várossá válás gondolata is, de ez a több mint tíz év nem tudta eltüntetni a soroksári évtizedek elmaradottságát.
Az 1930. januári belügyminiszteri levél mindazonáltal máig ható erővel határozta meg Pestszentimre életét, nagyarányú fejlesztését, a „csodák éveinek” eljövetelét.
 

Hír naptár

« Szeptember 2018 »
H K Sze Cs P Szo V
          1 2
3 4 5 6 7 8 9
10 11 12 13 14 15 16
17 18 19 20 21 22 23
24 25 26 27 28 29 30

Csatlakozz közösségünkhöz