Éva és az írás

Írta:  2015.06.08.
Téglás Tivadarné – írói nevén Téglás-Hajós Éva – magyar-történelem szakos tanár, kerületi helytörténész, több sikeres könyv szerzője Rózsák és tövisek című, válogatott versekből és prózai írásokból álló legújabb könyvét június 2-án mutatták be a Lőrinci Nagykönyvtárban.
Tizenöt éve jelent meg Téglás-Hajós Évának az első kötete, a Madaras jellel című verseskönyv, amit újabb öt követett: az Útközben, az Üzenem, az Asszonyének, a Számvetés, a Vallomások. És íme, immár kezünkben a hetedik kötet is, a Rózsák és tövisek címűt.

A legújabb kötet, úgy mint a korábbiak, versek mellett prózai írásokat is magában foglal. A szerző három egységbe rendezte a gondolatait: Táj és emberek, Ember és ember, Idő és ember.
A versek elején és a prózai szövegek végén idézetek olvashatók klasszikusoktól: Petőfitől, Madách Imrétől, Kosztolányitól, Babits Mihálytól, Tóth Árpádtól, József Attilától, Radnótitól, Kondor Bélától…
A könyvbemutatón a szerző élete párja mondta el gondolatait, Éváról és az írásairól.
– Mikor Éva verset ír – a nagy klasszikusokon nevelődött, a poétikával hivatásszerűen foglalkozó alkotóként –, a költészet csaknem valamennyi lehetőségével él. A hangsúlyos és hangsúlytalan szótagok ritmust lüktető erejével, a költői kincsestár színvilágával, megszemélyesítésekkel, hasonlatokkal, metaforákkal, a hangok és a szavak hangutánzó és hangulatfestő erejével, a beszédes elhallgatások csöndjeivel – mondta Téglás Tivadar tanár, nyugalmazott iskolaigazgató, helytörténész.
Téglás-Hajós Éva sokszínű kötettel lépett olvasói elé. A családi harmónia és társadalmi diszharmónia váltakozva szól az írásaiban. Jó és rossz emberek köszönnek ránk. Remény és reménytelenség kavarog. Úgy, mint a mai világban.

A rendezvényen Téglás-Hajós Éva verseiből Dzsupin Ibolya színművész, Stancsics Erzsébet (költő, prózaíró), dr. Berényi Mihály (ny. orvosprofesszor, szakíró, költő), László Elemér festő és prózaíró olvasott fel, Katona Mária (az Országos Széchényi Könyvtár kórusának tagja) népdalokat énekelt.