Rábambultunk Bambulira

Írta:  2012.02.11.
Bensőséges hangulatú emlékünnepséget tartottak január 26-án a Városház utcában, a pályafutása során a szentlőrinci futballcsapatot is erősítő Deák Ferenc, Bamba születésének 90. évfordulója alkalmából.
Ha futballcsapatot nem is verbuválhattunk, egy-két biztos posztot meglelhettünk volna, amikor gyülekeztek a meghívottak a városháza dísztermében, hogy Deák Bambára emlékezzenek és adózzanak az emléke előtt. Ott volt az egykori válogatott balszélső, dr. Fenyvesi Máté, ott a pálya másik végében csodákat művelni képes sziklaszilárd hátvéd, Mészöly Kálmán, s ott – ha netán sérülés történne… – a felejthetetlen doki, a Sportkórház egykori főigazgatója, dr. Árky Nándor.

Az a Villa utcai ház…

No és persze a közönség is: a családtagok, a feleség, Ilonka meg a két fiú, Ferenc és Attila. Természetesen helyet foglalt a „nagyérdemű” soraiban Lévai István Zoltán és Csomó Tamás alpolgármester, Szarvas Attila önkormányzati képviselő, Muraközy Tibor, az 1908 SZAC tiszteletbeli elnöke, valamint Pintér Béla, az egyesület jelenlegi ügyvezetője. Ott volt – s nézett nagyokat a filmbejátszásokon – a jelenlegi lőrinci utánpótlás, és az is, aki a színvonalas ünnepséget megszervezte: Kissné Baumann Gizella, az önkormányzat sport-, közművelődési, ifjúságpolitikai munkacsoportjának vezetője.
Ki is volt Deák Ferenc, akinek az „igazi” neve Bamba, Deák Bamba volt? A szűkebb pátriájában, Lőrincen még a becenevét is becézték, így a Bambából Bambuli lett, mert ez kedvesebb.
Nos, a pályafutását Bambuli a szülőhelyén, a szentlőrinci Állami lakótelepen kezdte, ahol az egyik helyi csapatban játszott. A pontos születési helye, ahogyan azt a két jó barát, Nagy László és Kovács József elmesélte az ünnepség előtt, a Villa utca 37. volt.

Gólok – 40 évesen

A tehetségét látva várható volt, hogy nem sok időt tölt el Lőrincen. Vitte a Fradi, s ő ment is, hogyne ment volna. Nagy és ismert focista akart lenni. Hogy utána, az 50-es évek első felében a Bp. Dózsába „akart” igazolni, arról a politika tehetett, amelyről Mészöly Kálmán mondott is néhány finom mondatot… A forradalom után az Egyetértést, a Siófokot, a Spartacust erősítette. Egészen 40 éves (!) koráig riogatta a kapusokat, s még az utolsó bajnokiján is lőtt két gólt a Kistextnek, nehogy azt higgyék róla, hogy megöregedett.
Ugorjunk vissza az időben. Az 1945-46, 1946-47 és az 1948-49-es idényben ő vezette az európai góllövőlistát. Itthon 45-46-ban 34 mérkőzésen 66 gólt rúgott, ami mindmáig világrekord. A Fradi színeiben három év alatt 111 meccsen 155 gólt szerzett. Háromszor volt gólkirály. A halála előtt, 1997-ben Münchenben megkapta az évszázad gólkirálya címet.
A válogatottban is remekelt – bár csak hússzor húzhatta magára a címeres mezt. 29 gólt lőtt, meccsenként csaknem másfelet. A legeredményesebb a Bulgária elleni 1947-es mérkőzésen volt. 9-0-ra nyertünk, s ebből a 25 éves Deák négy gólt rúgott.
1998. április 18-án halt meg, és 2000-ben megkapta a Magyar Örökség Díjat.

Így volt kerek a pálya

Arról, hogy mit tudott a pályán, mennyire engedelmeskedett neki a laszti, csak a korabeli filmkockák árulkodnak. Írhatnánk, rossz korban született, mert ha napjainkban élné a húszas éveit, bizonyára Európa valamelyik élcsapatában ontaná a gólokat, s akár Messi csúcsai is veszélyben lennének.
Persze a megváltoztathatatlan tudomásulvétele nem mondathat mást az emberrel, mint hogy így volt szép, így volt jó, így volt kerek Bambuli pályfutása. Így hagyott teljes örökséget ránk, akik manapság annak is örülünk, ha egy csatár helyzetbe kerül, nemhogy számolatlanul rugdalja a gólokat.

Deák a Kossuth téren

Figyel az önkormányzat is a kerület kiváló emberére. Lévai István Zoltán az ünnepi köszöntőjében elmondta, hogy az újjáépítendő Kossuth tér egy picikét Deák Ferencé is lesz, ott ugyanis szoborral állítanak emléket a 90 éve született futballzseninek.