A lelkierő diadala

Írta:  2012.10.05.
Nem véletlenül kísérte különös figyelem Szávai Csaba londoni szereplését: a paralimpikon kiválóan szerepelt.
– Gratulálok a szerepléséhez.
– Köszönöm…
– Ez nem hangzott elégedetten.
– Nem, mert többre lettem volna képes, mint amennyivel megszereztem a 8. helyet. A májusi combcsonttörésem azonban eldöntötte, hogy nem lehetek csúcsformában Londonban.

– Mi történt a lábával?
– Nem edzési vagy autóbaleset volt, annyi történt, hogy rosszul léptem, elcsúsztam, s mivel nem tudom úgy tompítani az esést, mint egy ép ember, eltört a combcsontom.

Mínusz 30, így csak 192

– Ahhoz képest csoda, hogy eljutott a játékokra.
– Nem kívánom senkinek sem azt a fizikai fájdalmat, amit átéltem, sem azt a lelkit, amit rám rótt a sérülés. Mindent siettetnem kellett, de így is jól tudtam, messze vagyok attól, hogy maximálisan teljesítsek. Edzeni nem sokkal az esés után már tudtam, de nem teljes terheléssel.
– Mennyivel maradt el a legjobbjától?
– Nagyon sokkal. A februári vb-n 222 kilóval lettem ötödik. Ehhez képest a 192 felejthető. Mínusz 30…
– Ha egy tízessel többet teljesít, akkor hányadik?
– Akkor is ezen a helyen végzek. A hetedikhez 205 kiló kellett volna, erre most nem voltam képes. A helyezésemet egyébként már az első gyakorlatommal bebiztosítottam. A másik kettőt nem adták meg, de a nyolcadik helynél nem lettem volna előrébb.
– Ezek szerint nagy szakadék lehetett a mezőny eleje és a közepe között.
– Hatalmas. A győztes iráni srác 280-nal nyert, ráadásul a 301 kilón is tett kísérletet.

Két gyönyörű évtized

– Egy-egy harmadik, negyedik, ötödik, hatodik és nyolcadik helyezés jelzi, hogy húsz éve ott van a jegyzett emelők között.
– Boldog is vagyok. 1992-ben, Barcelonában voltam újonc, s most, közel az 56. évemhez, a korosak között tudhattam magam Londonban. Ha visszapillantok a két évtizedre, azt mondom, felejthetetlen. Az egyetlen pekingi olimpiát leszámítva mindig pontszerző voltam. Nyolc éve pedig, Athénban, dobogós. Gyönyörű húsz év van mögöttem.

– Ezt úgy kell érteni, hogy vége?
– Ami az élsportot illeti, igen. Négy év múlva már a hatvan küszöbén fogok állni, miközben a mezőny a harmincas ifjakból áll. Ha azt mondom, hogy nagypapaként nem indulok Rióban, akkor ez szó szerint érthető. Egy hónapja ugyanis megszületett a lányom gyermeke, Balázs.

Lőrinc 2000 SE – az etalon

– Képes hátat fordítani annak, amire feltette az életét?
– Nem fordítok hátat semminek. Most végre eljön az az időszak, amikor örömből emelhetek, s elindulhatok majd a parasportot népszerűsítő versenyeken, bemutatókon. Valamit legalább visszaadok abból, amit a sporttól kaptam. Balázskára sok időt fogok szánni, vasgyúró lesz. Sajnos nekem gyermekbénulás miatt „másfél rossz lábam van”, ő azonban egészséges, így nincs akadálya annak, hogy az épek között folytassa azt, amit elkezdtem. Az én felsőtestem nemcsak egészséges, de erős is. Ilyen lesz Balázsé is.
– A 14 éremmel csodásan szerepeltek a magyar versenyzők Londonban. Gondolja, hogy ilyen lesz a folytatás is?
– Ezt nem tudom, azt viszont igen, hogy húsz éve még szinte titokban versenyeztünk. Most ugyanolyan publicitást kaptunk, mint az épek. A legőszintébben mondom, hogy köszönet ezért a médiumoknak. Segítették a parasportolók ügyét.
– A Lőrinc 2000 SE-ben sportol. Gondolom, hűséges a klubhoz, mert, ahogy hallom, kiváló a kapcsolatuk.
– Ha mindenkinek ilyen lenne, nem létezne átigazolás.
 

Hír naptár

« Október 2017 »
H K Sze Cs P Szo V
            1
2 3 4 5 6 7 8
9 10 11 12 13 14 15
16 17 18 19 20 21 22
23 24 25 26 27 28 29
30 31          

Csatlakozz közösségünkhöz