Nyolc évtized, nyolc gyorsepizód

Írta:  2015.04.27.
Egy frissen megjelent kötetben tekint vissza élete eddigi nyolcvan évére, a sport, a futball és a SZAC éveire Muraközy Tibor.
Budán, a Böszörményi úti Tik-Tak presszóban találkoztunk a 80 éves Muraközy Tiborral, Pestszentlőrinc díszpolgárával, a SZAC tiszteletbeli elnökével, A lőrinci Dirifia című könyv szerzőjével. Izgalmas életpálya rajzolódott ki a szavaiból. Olyannyira, hogy nem is illik belevágni Tibi bácsi történetébe. Csak nyolc epizód az életéből.


1. epizód
„Nem emlékszem pontosan, mert még kicsi voltam, de azt mondta az édesanyám, hogy már a megérkezésem kalandos volt. Nem otthon, de nem is kórházban születtem. Odamenet ugyanis az édesanyám már nem tudott várni, s a mentőben megindult a szülés. Mire beértünk a szülőszobára, már jeleztem, megérkeztem. 1935. április 11-e volt akkor, így már bő két héttel idősebb is vagyok, mint nyolcvan… Az édesapám, nemes Muraközy Jenő 1899-ben született, mint az FTC, az édesanyám, gróf Kohányi Erzsébet pedig 1908-ban, akkor, amikor a SZAC. Nem véletlen, hogy a Ferencváros Baráti Körének ma is a tagja vagyok, a lőrinci egyesületnek pedig tiszteletbeli elnöke.”



2. epizód
„Ha megkérdik tőlem, mindig azt válaszolom, hogy Pestszentlőrinc a szülőhazám, a XII. kerület, a Hegyvidék az otthonom. Ha mindent elmondanék, még holnap is itt ülnénk, így maradjunk annyiban, hogy egyiktől sem tudnék elszakadni. Emlékszem, amikor ki kellett költözünk a Hegyvidékről Lőrincre… Orosz katonák vittek át bennünket csónakkal a Dunán. Nem ingyen, nagyon is drágán. Aranygyűrűért, nyakláncért meg más ilyen apróságokért…”

3. epizód
„Apám a Gulner iskola igazgatója volt, így kaptam a Dirifia becenevet. Azt is elmesélem majd, hogy kitől. Itt nőttem fel, itt rúgtuk a labdát déltől estig megállás nélkül. Inkább vállaltam, hogy az órák közötti szünetekben megírom, megtanulom a leckét, mert akkor maradt idő a focira. A maiaknak hihetetlen lehet, Bozsikkal, Cucuval meg Puskással, az Öcsivel rúgtam együtt a labdát.”



4. epizód
„A Dirifia nevet, s erre ma is büszke lehetek, Puskás Öcsi ragasztotta rám. Akkor, amikor a meccs előtt csapatot választottak. Szerettem kapus lenni, jó gömbérzékem volt. Meg is maradt ez a posztom, különösen, hogy Öcsi mindig engem választott meg kapusnak a saját csapatába. Csak ennyit mondott: A Dirifia álljon a kapuba! Így maradt rajtam ez a találó becenév, ami nagyon is jól jött, amikor a most megjelent könyvem címét kerestem.”

5. epizód
„Volt egy nap az életemben, amikor megdicsőültem, Öcsinek köszönhetően…
Amikor évtizedekkel később újra a Hegyvidéken laktunk, s a rendszerváltozást követően Puskás is hazajárt már, gyakran mentem a Rudas gőzfürdőbe. Egyszer, amikor bementem a nagymedencés részbe, hallom, valaki rám kiabál, hogy mi van veled, Dirifia, gyere már ide! Ott volt Öcsi egy nagy társaság közepén, ment a duma. Leültem közéjük, s egyszer csak hallom, azt meséli, hogyan védtem ki a szabadrúgását, pedig azt nem sokan szokták. A duma után a társaság közösen ment ki a pihenőszobába, ahová Öcsi behozatott két láda sört, mindenkinek örömöt akart szerezni… Ezzel még nem volt vége, mert ezután meghívott minket a váci Pokol csárdába. Taxival mentünk, taxival jöttünk. Csak annyit akarok mondani ezzel, hogy mekkora szívvel volt azokhoz, akiket szeretett. Jó negyven évvel később is emlékezett rám, pontosan tudta, ki vagyok.”

Virággal, verssel

Kedves ünnepség volt április 23-án a városháza dísztermében. A vendégek Pestszentlőrinc- Pestszentimre díszpolgárát, a SZAC KSE tiszteletbeli elnökét, Muraközy Tibort köszöntötték 80. születésnapja alkalmából.
Elsőként Pintér Béla, az egyesület elnöke köszöntötte az ünnepeltet, és virággal kedveskedett a feleségnek, Zsuzsa asszonynak.
Az önkormányzat nevében Ughy Attila polgármester tartott ünnepi beszédet, amelyben kiemelte, hogy 2011 márciusában Tibor bácsi vehette át elsőként a nem sokkal korábban megalakult testülettől a díszpolgári címet.
Ugyancsak az önkormányzat nevében köszöntötte az ünnepeltet Szarvas Attila és Lévai István Zoltán alpolgármester.
 


6. epizód
„A szüleim a pestszentlőrinci temetőben nyugszanak. Erzsébet és Jenő. A névnapjuk közel van egymáshoz, így aztán akkortájt – bár máskor is – kimegyek a sírjukhoz. Virágot viszek, meg egy piros-fehér-zöld kokárdát, s eléneklem nekik a Székely himnuszt… Azért is, mert az édesanyám csíkszeredai volt. A mai napig is itt vannak velem, tudom, nekem voltak a legjobb szüleim.”



7. epizód

„Annyira bent ragadtam abban a kapuban, amelyikbe tizenévesen állítottak, hogy nem is akartam kijönni onnan. Védtem a SZAC-ban, a Bp. Postásban, a Vörös Csillag Traktorban, hogy aztán a visszavonulásom után, 41 éves koromtól öt éven át a Kistext öregfiúkcsapatának a hálójára vigyázzak.”



8. epizód
„Sok-sok szépet adott nekem az élet, megköszönöm minden napját, a maga nehézségeivel együtt. A sport, a foci, a barátok, a munka… De az én örök élményem a négy lányom. Az első házasságomból  van kettő, a másodikból ugyanennyi. A lánykák sorát Henriett nyitotta meg, őt követte Györgyi. A második feleségem – akiben megtaláltam az igazi társat, s nem véletlenül szólítom őt édesanyának – szintén megajándékozott kettővel, Zsuzsával és Borival. Hát persze, hogy boldog ember vagyok, mert tudom, sokan szeretnek…”

Hír naptár

« Szeptember 2018 »
H K Sze Cs P Szo V
          1 2
3 4 5 6 7 8 9
10 11 12 13 14 15 16
17 18 19 20 21 22 23
24 25 26 27 28 29 30

Csatlakozz közösségünkhöz