A középmezőny lehet a cél

Írta:  2015.06.03.
Könnyűnek nem mondható tavasz (és ősz) után kezdhették meg a pihenőt a PLER-Budapest kézilabdázói, akik az utolsó fordulóban harcolták ki idegenben (Komlón) a bennmaradást. Az ügyvezetőt, a vezetőedzőt és a csapatkapitányt kérdeztük az idegölő szezonról.

Kovács Milán, az együttest irányító kft. tulajdonosa sem nevezte kiegyensúlyozottnak a mögöttük lévő évet, de amikor nyilatkozott, már nyugodt lehetett.

Tartása volt  a csapatnak


– Nem állítom, hogy nyugodt szezon után vagyunk, mert voltak kritikus időszakok. Az, hogy mégis elértük a célunkat, s ősszel a legjobbak között folytathatjuk, annak köszönhető, hogy volt tartása a csapatnak. Minden meccsen érezni lehetett, még a vereséggel végződőkön is, hogy nem adják fel. A csapategység hozta meg a bennmaradást ennek a 22 éves átlagéletkorú gárdának. Ezek után szeretnénk elkerülni, hogy ennyi feszültség és idegeskedés kísérje az ősszel kezdődő idényt. Mivel a szövetség felemelte az NB I létszámát, valójában nem eshettünk volna ki, ám sikernek tartom, hogy a pályán elért eredményeink révén maradtunk bent. Nem kis mértékben azzal, hogy nálunk nem légiósok, hanem saját nevelésű fiatalok alkotják a gerincet. Méghozzá gerincesen… Az utolsó három fordulóban hat pontot szerzett a csapat, százszázalékos volt. A Komló elleni meccsünkön pedig látni lehetett, miként kell fordítani idegenben hatgólos hátrányból s végül négy góllal győzni. Ez a siker hitet adhat a folytatáshoz, és ha az átigazolási időszakban úgy tudjuk megerősíteni a gárdát, ahogy elképzeljük, akkor a középmezőny lesz a célja ennek a rutinossá váló, egymásért is küzdő fiatal csapatnak.
Nehogy véletlenül lemaradjon akár egyetlen fontos meccsről is, május utolsó hétvégéjét Kölnben töltötte Hutvágner István, a PLER vezetőedzője. Megnézte a férfi BL négyes döntőjét, s örülhetett a Veszprém ezüstérmének.
 
Közös siker volt

– Nem akármilyen élmény volt a BL négyes döntője, de megmondom őszintén, nekem azért eszembe jutottak közben az én fiaim is. Jó érzéssel búcsúzom az idénytől, bízva abban, hogy nyugodtabb elé nézünk. Egy évvel ezelőtt gond gondot követett. Elég annyit mondani, hogy 13 játékos távozott, amit akár negatív „világcsúcsnak” is nevezhetünk. Maradtunk nyolcan, ebből kellett valahogy csapatot faragni. Akkor csak éreztem, ma már tudom, hogy nem volt könnyű feladat ez, de végül megoldottuk. Képletesen azt szoktam mondani, hogy a 850 lőtt gólunkból elment 520… Nehéz volt ezzel mit kezdeni, de legyőztük a nehézségeket. Igaz, az első hét meccs után nem volt pontunk, de aztán a Komló elleni hazai győzelem megnyitotta a kaput, s megérezte a csapat, hogy elérheti a célját, a bent maradást. S milyen érdekes a sors… A záró fordulóban újra le kellett győzni a komlóiakat ahhoz, hogy a pályán elért eredményre lehessünk büszkék. Sikerült, így most arra figyelünk, hogy végre nyugodt és sikeres őszünk legyen. Meggyőződésem, hogy légiósokkal nem lettünk volna sikeresek, mert ők nem érezték volna annyira magukénak a PLER-t, mint azok a fiatalok, akik itt kezdték a pályafutásukat. Más annak örült a bajnokság végén, hogy aranyérmes, esetleg dobogós lett, mi meg a helyzetünkből fakadóan annak, hogy a pályán bizonyítottunk. Július 20-ig mindenki a megérdemelt pihenőjét tölti, utána gőzerővel kezdjük meg a munkát, mert én is csatlakozom ahhoz a véleményhez, hogy középcsapatként szeretnénk zárni a szezont.  

Kocsi Andrást, a lőrinci nevelésű, 30 éves csapatkapitányt Tiszakécskén értük utol, ahol a pihenőjét tölti a Vácot is megjárt sportoló.

Nem csak „kézilabdázgatni”

– Előre kell bocsátani, hogy az első osztályban maradásunkat a csapategység hozta meg, mert a kritikus időszakokban is kiálltunk egymásért. Bent akartunk maradni. Pedig rosszul kezdődött az ősz, mert hét meccs után egy pontunk sem volt. Akkor jött egy nem várt siker, s ez után éreztem a srácokon, hogy megérezték a győzelem ízét. De nemcsak ebben a kritikus időszakban, hanem valamennyi meccs előtt éreztem az öltözőben, hogy nem csupán „kézilabdázgatni” mennek fel a pályára, hanem nyerni… Hogy ez nem mindig sikerült, annak sok oka volt, elsősorban a rutintalanság. Ez azonban fordulóról fordulóra szűnni látszott, s nem véletlen, hogy a végén Komlón olyan helyzetből fordítottunk, amire kevés alsóházi csapat volt képes. Az ősszel kezdődő bajnokságban is mindent megteszünk, ami rajtunk múlik, de az is kell, hogy a megszerzett rutinunk mellett olyan játékosok érkezzenek, akikkel biztossá tudjuk tenni a tagságunkat a létszámemelés után megerősödött középmezőnyben.


 

Hír naptár

« Június 2017 »
H K Sze Cs P Szo V
      1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30    

Csatlakozz közösségünkhöz