Attila visszatérne a pályára

Írta:  2012.03.30.
Az Aranycsapattól származó nagy értékű ereklyéit árverezi egy lőrinci fiatalember, Márkus Attila. Külföldi gyógykezelésre gyűjt, ezért válna meg értékes tárgyaitól. Attila a Honvéd futballcsapatának reménysége volt, ma, 19 évesen mankóval jár.
– A balszélen játszottam, mindegy, melyik pozíción – elevenítette fel nevetve az ígéretesen induló sportkarrier kezdetét a mindössze 19 éves Márkus Attila, aki ma csak mankóval tud részt venni a játékban, ha barátaival összeállnak egy-egy focimeccsre a grundon.
Attila a XVIII. kerületben nőtt fel, ahogy ő mondta, mióta az eszét tudja, lőrinci: a Lakatos-lakótelepen cseperedett, majd a család nyolc éve átköltözött a Sárkány Center közelébe. A futball iránti rajongása majdnem olyan régi, mint a kerületi kötődése.

A honvédos évek

– Az első pillanattól, hogy labdába rúgtam, tudtam, ezzel szeretnék foglalkozni – mondta, a kérdésre pedig, hogy mennyire volt komoly a szándék, határozottan válaszolt: – Nagyon. Én ebben gondolkodtam. Mint a ló, csak előre láttam, és semmi más nem érdekelt, mint minél jobbá válni a futballban. Sportkarrierre, sikerekre vágytam.
Erre meg is volt minden esélye. Csak ötéves volt, amikor felfigyeltek rá, elsős korára pedig bekerült a Honvéd csapatába, ahol igazolt játékos lett. Komoly reménységnek tartották. Mindez nem jelenti azt, hogy közben hanyagolta volna a tanulmányait, sőt: a Trefort Ágoston Gyakorlóiskolában érettségizett, majd építészkarra készült. Ez utóbbira egyelőre nem jutott be, de tanul rendületlenül. Igaz, most a tanulmányok mellett annyi másra kell még figyelnie.

Az ismeretlen kór

Mindössze tizenkét esztendős volt, amikor felfedezett egy kék foltot a lábán.

Aki nem kíván licitálni a relikviákra, de szívesen segítene Attilának abban, hogy összegyűjtse a gyógykezeléshez szükséges pénzt, a 10700622-67198759-51100005 számlaszámra utalhat adományt.


– Eszembe sem jutott, hogy ez valami komoly dolog. A szememet zavarta, hogy ott van, abban reménykedtem, hogy egyszerűen leveszik, és megy minden tovább a maga útján. De nem ez történt. Sokáig küldözgettek a bőrgyógyászatról a sebészetre, onnan vissza, aztán megint, míg végül kiderült, hogy nyirokciszta van a bal alsó lábszáramon – számolt be a rémületes időszak kezdetéről.
A cisztát megműtötték, ez új reményt adott. A lábadozás után Attila haza is mehetett.
– Nem kellett volna. Kiderült, hogy a ciszta a csontra nőtt, azt támadta meg. A csont, amelyről azt hitték, már gyógyulóban van, eltört. Majd újra és újra.
Háromszor tört el a lába, és a betegség hosszú idő után történő azonosítása után sem derült ki, hogy létezik-e gyógymód.

Buzánszky és Puskás dedikálta

Gorham-kór, így hívják ezt a nagyon ritka, Magyarországon jószerével ismeretlen betegséget. A fiatalembernek azért kellett aggódnia, mert sokáig úgy tűnt, a csont sérülése továbbterjedhet.
– Ma ezzel már nem számolok, a sérülés terjedése megszűnt. De a csont beteg, a lábam 10 kilogrammnál nagyobb terhelést nem bír el, ezért évek óta mankóval járok. Javasoltak egy beültetést, de akkor nem hajolna a térdem. A másik elképzelés az volt, hogy amputálják a lábam. Ez természetesen teljesen elfogadhatatlan számomra – mondta határozottan Attila.
A teljes gyógyulásban reménykedik, ehhez azonban megfelelő orvosi kezelésre van szükség. A probléma az, hogy Magyarországon nincs specialistája a kórnak, ezért kénytelen külföldi szakemberek segítségét kérni.
– Az Egyesült Államokban, Marylandban találtam egy klinikát, ahol kizárólag ezzel foglalkoznak. Egy ismerősöm utánajárt, mi a teendő, regisztráltam a honlapjukon, és a válaszra várok. Akármikor jutok is ki oda, az biztos, hogy nagyon sok pénzbe fog kerülni. Ezt próbálom most összegyűjteni.
Attila három futballrelikviát bocsát árverésre. Egy régi labdát Buzánszky Jenő és Puskás Ferenc aláírásával, egy eredeti diafilmet az angol válogatott magyarországi látogatásáról és az 1954-es magyar–angol műsorfüzetét.
 

Hír naptár

« November 2017 »
H K Sze Cs P Szo V
    1 2 3 4 5
6 7 8 9 10 11 12
13 14 15 16 17 18 19
20 21 22 23 24 25 26
27 28 29 30      

Csatlakozz közösségünkhöz