Határtalan magyarságtudat…

Written by  T.L. 2019.05.16.

Lélekemelő barangolás a Délvidéken.

Öt nap reggeltől estig tartó délvidéki barangolás egy lelkes idegenvezetővel – illetve honismereti vezetővel, ahogy magát hívja – felér egy intenzív magyarság-tanfolyammal. Félszáz kerületi „hallgató” május első napjaiban élménygyűjtés közben lépten-nyomon élő magyar irodalom és történelem órán gyarapíthatta a tudását…


P1170358

P1170331

P1170363

P1170384


Az autóbusz május elsején Pestszentimréről a szerbiai Tóthfaluba tartott, ahol családoknál szállásolták el az utasokat négy éjszakára. A határon csatlakozott hozzánk „honismereti” vezetőnk, Faragó Zoltán, aki a bemutatkozás után azonnal a közepébe csapott, s elkezdte rendkívül érdekfeszítő történelemóráit, amelyek egy külön írást is megérdemelnének, de most nem ez a feladatunk.


Délvidék Csíksomlyója


Elsőként a zombori vármegyeháza gyönyörű épületét tekintettük meg, majd a korzón korzóztunk. Innen a délvidéki magyarság Csíksomlyójára, Doroszlóra utaztunk, ahol a Szentkutat Kisboldogasszony napján, szeptember 8-án húszezer zarándok keresi fel, főleg vajdasági magyarok. A kétnapos búcsú során körmenetet és többnyelvű szentmiséket tartanak.
– Ezekben az időkben különösen fontos, hogy itt is megőrizzük a kereszténységünket – jegyezte meg Zoltán, aki Tóthfaluban falusi turizmussal foglalkozik.


Olaj és turulemlékmű


Nála és más családoknál voltunk elszállásolva. A vendéglátás igazi falusias volt helyi termékekkel, kolbásszal, szalonnával, sonkával, lekvárral, tejjel, sajttal, finom levesekkel, húsokkal és persze pálinkával. A színtiszta magyar falut Tóth József földbirtokos, országgyűlési képviselő hozta létre egy évszázada, ő a névadó. Hatszázötvenen lakják, főleg mezőgazdaságból élnek, pedig élhetnének olajból is, mert itt van Szerbia legnagyobb olajmezője, tele kutakkal, amelyek a szántásokon, de a kertek végében is éjjel-nappal „bólogatnak”… A legszomorúbb, hallottuk Zoltántól, hogy a falunak ebből a nagy kincsből semmi haszna.
– Délvidék Dallasa mégis szépül, gyarapodik, köszönhetően az anyaországi segítségnek is – tette hozzá „falukázás” közben, ahogy nevezte a falujárást, és büszkén mutatta be a település értékeit.
Feltűnt, hogy több szobor van itt, mint sok városban. Itt látható a Délvidék legnagyobb turulemlékműve, egy modern iskola kollégiummal, sportpályával, hamarosan megépül makettből a Mini- Délvidék a legjellemzőbb épületeivel, és újabb szobrok állítását tervezik. Már most csoda, ami ezen a településen az elmúlt években történt, de hol van még a vége? Faragó Zoltán kitartása, szervezőképessége és dinamizmusa sok meglepetést tartogat még...


Borest és polgármesteri látogatás


Az út második estéjén meglepte a kis csapatot Ughy Attila polgármester és Lévai István Zoltán alpolgármester, akik váratlanul érkeztek Tóthfaluba. Éppen borkóstolós vacsorára készülődtünk, amikor betoppantak az iskola éttermébe. Csupa ismerős arc fogadta őket, hiszen a délvidéki barangoláson elsősorban pestszentimrei iskolák, óvodák, egészségügyi intézmények, egyesületek, közösségek és cégek képviselői vettek részt az önkormányzat támogatásával, a Pestszentimrei Városrészi Önkormányzat szervezésében. Ennek elnöke, Bauer Ferenc persze tudott a látogatásról, de titokban tartotta.
– Évek óta szívesen támogatjuk a hasonló kirándulásokat, mert ilyen utakon lehet a legjobban megismerni egymást – mondta Ughy Attila. – Azért is hasznosak ezek az utak, mert a határon túli magyarok érezhetik, hogy velük vagyunk, s ha szükséges, segítünk nekik. Sokakat a köztünk lévő kapocs tartja lelkileg életben, és sokáig ezekből a találkozásokból táplálkoznak.
Ezekhez a gondolatokhoz Lévai István Zoltán hozzátette, hogy a pestszentimrei közösség egy ilyen élménydús úton még jobban összekovácsolódik, hiszen családias hangulatban barátkozhatnak egymással, s a legtöbben odahaza is tartják a kapcsolatot.

Monodráma, vers és zene


Irodalmi és zenei élményekben is részük volt a délvidéki kirándulás résztvevőinek. A tóthfalusi Tutti gyermekzenekar templomi koncertje mindannyiunkat elvarázsolt, Kónya Sándor verséneklő gitárestjén délvidéki magyar költők megzenésített verseit hallhattuk, Molnár Zoltán újvidéki színész monodrámát adott elő, Szóka Júlia operettprimadonna pedig a Maurer-boresten bordalokkal szórakoztatta az útitársait.


Ezután a szerelemé volt a főszerep. Délvidék legjobb borásza, Maurer Oszkár – aki a „Kárpát-medence Borászok-Ásza” cím büszke tulajdonosa is – a borbemutatóján kijelentette, hogy nagy szerelme a borászat, majd megkóstolhattuk e szerelem gyümölcseit, többek között a Szerémi Szerelem nevű borát, amely muskotályból, olaszrizlingből és traminiből áll, de van Vörös Szerémi Szerelme is… Maurer Oszkár azt is elmondta, hogy nem könnyű magyar borásznak lenni a „nagy szerb tengerben”, mert hiába népszerűek világszerte a borai – például egy három Michelin-csillagos étteremben is évek óta kínálják –, nem mindenki örül szerb kollégái közül a sikerének.


Hajókázás, koszorúzás, halászlé


Számos látnivaló és esemény táplálta szívünket, lelkünket az öt nap alatt. Péterrévén kézi húzású kompon keltünk át a Tiszán, majd Óbecsén megtekintettük a Ferenc-csatorna tiszai torkolatát és az „Eiffel-zsilipet”, amely a maga nemében szenzáció volt, amikor megépítették, ma pedig védett műemlék. Szalánkeménnél, ahol a Tisza a Dunába ömlik, hajókáztunk egyet a torkolatban, és megkóstoltuk a helyi halászlevet. Csúrogon pedig megemlékeztünk a ’44-es magyar áldozatokról, főt hajtva az emlékművük előtt. Ezután Eleméren leróttuk a tiszteletünket Kiss Ernő aradi vértanú sírhelyénél, újraállított emlékművénél. Továbbhaladva megérkeztünk a Délvidék legjelentősebb magyar építészeti emlékéhez, az aracsi pusztatemplomhoz. Természetesen Újvidék, a Vajdaság fővárosa sem maradhatott ki a programból. Zentán megtekintettük a zentai csata emlékművét, a városházát, a szecessziós tűzoltólaktanyát, majd Bácstopolyán a bognár- és kovácsmúzeumot. Az utolsó napon, hazafelé, Szabadka nevezetességeivel ismerkedtünk.
Lélekemelő gazdag programban volt részünk, amelynek emlékét még nagyon sokáig megőrizzük.