Nagyot kaszáltak a Városgazda irodistái

Written by  T.L. 2019.06.28.

Miközben csapatot építettek, fű nem nőtt lábuk nyomán.

Itt a nyár, a kánikula és az eső. Ez utóbbi kedvez a fű és a gaz növekedésének, szaporodásának, de nem kedvez a kinti munkának. Ilyenkor elkél minden segítő kéz. A Városgazda-irodákba kényszerült dolgozók egy kisebb csoportja gondolt egyet és egy szép napsütéses júniusi napon locsolót és fűkaszát fogott a kezébe.
Kertészekre mindig szükség van, de különösen akkor, amikor nagy hiány van belőlük… Most pedig van. Olyan hatalmas területen, mint amilyenen kerületünk fekszik, sosincs elég kerti munkásokból, favágókból, de sorolhatnánk még tovább a hiányszakmákat. Ezért jött jól a segítség, még ha nem profi kertészekről is beszélhetünk. Mert a Városgazda XVIII. Kerület Nonprofit Zrt. irodistái valóban nem profik ezen a területen, mégis bármilyen zöldterületen jártak Pestszentlőrincen és Pestszentimrén június 20-án, kívülről úgy tűnt, a szakma szakavatottjai, hiszen olyan szépen locsoltak, lombot fújtak és kaszáltak, ahogy a „nagykönyvben” meg van írva - mint az igazi szakik!

P1170907

P1170898


Az egykori KISZ-lakótelepen, a Méta és a Hársfa utcákban egy törékeny hölgy szalmakalappal a fején, hatalmas locsolóval a kezében, lelkesen locsolt. Az odaadó törődést láthatóan az összes fa megköszönte neki, lombjaik hálásan bólogattak – igaz, ebbe a szél is besegített… Ez a kedves, mosolygós virágszál a fák közt nem pipacs, nem csicsóka, hanem Ricsóka-Müller Gyöngyi volt, a Városgazda kommunikációs vezetője, aki szívesen beszélt két locsolás közben a különleges irodista-akcióról:
-A kicsit szeszélyes májusi és júniusi időjárásnak köszönhetően rohamosan megnőtt a gaz és a fű, amit nem győztek a Városgazda szakemberei irtani, illetve nyírni és ritkítani, ráadásul munkaerőhiánnyal küszködnek, ezért elhatároztuk, hogy besegítünk – mondta. – Szívesen jöttünk, nekünk sem árt néha kimozdulni az irodákból a szabadba. Máskor is segítettünk, ahol tudtunk, szinte rendszeresek a szemétszedési akcióink.
- Most hány embert mozgósítottak?
- Harmincat a különféle osztályokról, de a vezérigazgatónk, Banyár László is kaszát fogott… Egésznap, reggeltől késő délutánig, kint vagyunk a terepen, Pestszentlőrincen és Pestszentimrén, hogy amennyire tudjuk, megszépítsük a lakóhelyünk környékét. Ez egyébként jó csapatépítő tevékenység is. Én a locsolást vállaltam be.
- S hogy megy?
- Nem könnyű ilyen hőségben órákig tartani a locsolócsövet, de jól esik itatni a fákat, amelyek meghálálják a törődést.
- Hányan lesznek hálásak önnek?
- Csaknem százan…
A vizet hatalmas tartálykocsiból kapja a kommunikációs vezető, az útmutatást pedig a Városgazda két szakavatott dolgozójától, Czellahó Sándortól és Gutyina Istvántól, akik a gépkocsival rendszeresen járják a kerületet, és mint elmondták lapunknak, naponta mintegy száz fa várja őket, ezenkívül még a friss ültetésű palánták és „idősebb” virágágyások. Persze, nemcsak ők locsolnak, mert akkor soha nem érnének a végére, ugyanis – ahogy megtudtuk, a szintén a helyszínen tartózkodó Urai Lászlótól a Városgazda kertészeti osztály vezetőjétől – a kerületben 70 ezer fát kell ápolni és gondozni! Azért ez nem semmi!
-Tervszerűen, térkép szerint járjuk a kerületet külön-külön Reich Renáta kolleganőmmel és ellenőrizzük a munkafolyamatokat, meghatározzuk a következő napok tenni valóit.
- Hány kilométert tesz meg naponta szélben-fagyban, napsütésben, kánikulában, esőben?
- Átlagban nyolcvanat!
Innen a locsolóbrigádtól együtt keltünk útra, a Lakatos lakótelepre, ahol a kaszás, illetve a kaszások vártak bennünket. Útközben Urai László elmondta, hogy minden segítségnek örülnek, mert nem győzik munkával.
-Kertészeti munkát mindig lehet találni – tette hozzá.
- Csak kertészt nem, igaz?
- Nem könnyű, mindig keresünk embert, mert egyre több a feladat.
A Humánerőforrás osztályról Félix Nándor a Lakatos lakótelepen lengőkosaras fűkaszával éppen a járdák mentén kaszált, és a fák töveit is megtisztította a gaztól. Tehette ezt, hiszen rendelkezik ennek a szerkezetnek a használatához szükséges vizsgákkal is.
- Nem könnyű munka – különösen ebben a nagy melegben -, de hamar belejöttünk – mondták. Törő Lajos gazdasági igazgató eközben egy fúvóval „seperte le” a járdákról a kaszálástól odarepült fűszálakat.
Urai Lászlóval még átmentünk a pestszentimrei kertvárosba, a Herrich térre, ahol az informatikai és a kommunikációs osztály munkatársai szépítették a teret szintén fűkaszával. Bartos László kommunikációs munkatárs megjegyezte:
-Nekem nem újdonság ez a munka, rendszeresen odahaza gyakorolok…
Mire Szűcs Tivadar az informatikai osztályról csak ennyit mondott válaszul: - Én még életemben nem fogtam fűkaszát, de nem is rossz…
Banyár László, a Városgazda vezérigazgatója, a Péterhalmi telephelyen mutatta be fűnyírási tudományát és mondta, örül, hogy kicsit tudtak segíteni az „igazi” kertészeknek.
Ezen a napon, ahogy fogyott a fű és a gaz, úgy épült a Városgazda csapata. De tovább épülhet, hiszen hasonló programokat terveznek a közeljövőben...