„Ez a sportág is olyan, mint az élet…”

Written by  Róth Ferenc 2019.12.09.

Zakatol az öttusavonat, Marosi meg benne ül.

 

Nem volt, nem lehetett csodálkozni való azon, hogy napközben nem sikerült elérni Marosi Ádámot, a kerületben élő, a Honvédban sportoló öttusázót. Nem, mert neki nem egy sportága van, hanem rögtön öt, így aztán szinte reggeltől estig sportpályákon tölti a napjait. Amikor aztán este felvette a telefont, megtudtuk tőle, hogy nem véletlenül tusázott egész nap, mert rendkívül sűrű év vár az olimpiai bronzérmes kiválóságra.

VAA 4043 copy

- Gondolom, tele van a telefonja üzenetekkel, mire a nap végén végig tudja olvasni azokat…

- Nem mondom, hogy nem kapok sok hívást, de az edzések közben nem igazán törődöm ezekkel, mert akkor az egyikre sem tudnék figyelni. Sem a telefonra, sem az edzésre. Így aztán inkább estére hagyom valamennyit.

- Most végre szabad a gazda, beszélgessünk egy kicsit.

- Hallgatom, kérdezzen…

- Mit csinált ma, mely tusákat gyakorolta, már amennyiben a hosszú-hosszú évek óta sorompóban lévő sportember esetében használható ez a szó.

- Talán nem is a gyakorlás illik ide, inkább arról van szó, hogy azt tettem ma is, amit már nem is tudom mióta.

- Mennyi ez a „nem is tudom?”

- Már túl vagyok a nyerő számon, a 21-en is. A 22. évemet, vagy ha úgy tetszik, idényemet töltöm, s a változatosság kedvéért éppen alapozom..

- Lehet még a szó klasszikus értelmében alapozásról beszélni egy olyan sportoló esetében, aki kis túlzással le sem jön a pályáról?

- Ha ezt nézzük, akkor nem, de mivel ez az időszak most versenyek nélkül telik, lehet, hogy emiatt használtam ezt a szót.

- Ma mivel töltötte a napját?

- Ma sem unatkoztam, mert a konditeremben kezdtem, erősítettem, aztán futottam, végül pedig célra tartottam egy kicsit a lőállásban.

- Vagyis nem lőtt, csak „megkereste” a 10-est a céltáblán, s azzal nézett szembe.

- Valahogy így.

- Gondolom, ennél azért jobban esett a futás, mert azt nem csak imitálni kellett.

- Igen, még akkor is, ha ez azért fárasztó.

- Mennyi futott ma?

- Nem tudom, mert szinte minden van egy néhány, vagy éppen több kilométer, s ezekből már olyan sokat eltalpaltam, hogy nem számolom. Ott az edzéstervem, abban benne van, ezt az edzőim állították össze, megbízom bennük.

- Feltételezem, nélkülük nem is tudná teljes odafigyeléssel végezni az edzésmunkáját. Biztosan annyi edzője van, amennyi a tusák száma. Elárulná a nevüket? Azért kérdem, mert ezek az emberek alig-alig kerülnek a nyilvánosság elé, legföljebb csak akkor, ha az adott sportoló olimpiai-, világ-, vagy Európa-bajnok lesz, pedig az érmekben ők is benne vannak…

- Jogos, mert tényleg a háttérben melóznak, s nem is keveset. Akkor felsorolom őket, s örömmel teszem. A vívóedzéseimet Halla Péter irányítja, az úszásomra Kovács Gábor figyel, a lovaglás Belapka Gáboré, a lövészetemet Tesánszky Mihály irányítja, s futóedzések főnöke pedig Serfőző Sándor. Így néz ki a csapatunk.

- Van kedvenc?

- Tényleg nincs, mert valamennyiük kiváló szakember, arról nem beszélve, hogy a legjobbat akarják nekem, a legtöbbet akarják kihozni belőlem.

- Érthető, hiszen ez az ő érdekük is.

- Meg aztán, legalábbis képzeletben, ők is ott állnak velem a dobogón, mert ha én megérdemlem, akkor ők is…

- Ha az edzéseket tekintve nem is, a versenyekre pillantva „uborkák” ezek a hónapok, nem kell idegeskedni a pontok, a helyezések miatt.

- Nem is baj, feszülük majd még eleget azon, hogy ki áll előrébb egy-egy versenyen.

- Mivel telt az elmúlt időszak, s mi az, ami vár önre az elkövetkező hónapokban?

- A novembert teljesen kihagytam, pihentem, lazítottam, rám is fért.

- Mondja, ennyi kegyetlenül nehéz szezon után ki tud kapcsolni?

- Százszázalékosan nem, mert ehhez már túl sok a 22 év, de jólesik néha, hogy reggelenként nem kell arra ébrednem, hogy irány az uszoda, vagy lovarda.

- Arra még nem válaszolt, hogy mi lesz a menü a belátható jövőben…

- Ha van ideje, felsorolhatom… Január végén hazai fedett pályás verseny, aztán jön az egyiptomi Vk-forduló, majd a bulgáriai, aztán meg a budapesti Vk-forduló. Ami a szabadtéri versenyeket illeti, május elején lesz a szabadtéri Világ-kupa-forduló, majd a legfontosabb verseny, a kínai világbajnokság következik május végén.

- Utána azért csak kap egy kis levegőt…

- Ami a versenyeket illeti, igen, de az edzések azok zakatolnak.

- Azt hiszem egy öttusázó, pontosabban az öttusázók élete olyan, hogy sosem áll le, nincs akár egyetlen napnyi szünet sem.

- Pihenésre azért szükség van, mert sem vagyunk robotok.

- Csalódnék, ha azt mondaná, hogy lesz egy hosszabb pihenője…

- Nem kell csalódnia, mert rögtön az év elején Ciprusra utazunk, ott lesz edzőtábor, hogy utána megint itthon folytassuk.

- Egyelőre a mínuszok az urak. Hogy viseli?

- Engem nem zavar különösebben, mert hamar bemelegszem, akkor meg már teljesen mindegy, hogy hány fok van.

- Azt mondta, hogy a 22. alapozását kezdte meg. Kérem, őszintén árulja el: nem unja, nem fásult bele?

- Nem, mert minden edzés más és más, meg egyébként is, nekem, s azt hiszem, nekünk, élsportolóknak, ez az életünk, ami annyi szépet és jót rejt.

- Meg néha csalódást is...

- Ez a sportág is olyan, mint az élet…