Dr. Nemcsics Antalt, kerületünk díszpolgárát – az önkormányzat saját halottjának tekinti – a Pestszenlőrinci temető ravatalozójában búcsúztatták családtagjai, barátai, tanítványai, kollégái és tisztelői népes tábora és a kerület vezetői előtt.
A régi barát, Neruda Károly, a volt Szemeretelepi plébános szép szavakkal illette az elhunytat.
– Egy olyan embertől búcsúzunk – mondta -, aki egész életében Istenre tekintett és mindig kereste a természeti és a természetfeletti értékeket, amelyek meg is osztott velünk, barátaival, családtagjaival, kollégáival és tanítványaival. Az ő személyes élete arra tanított bennünket, hogy nyitott szemmel legyünk mások és Isten iránt. Olyan embertől búcsúzunk, aki folyamatosan képes volt az élet befogadására és maradandó értékeket hozott létre. Mindig a becsületesség és a lelki korrektség útját járta. Teremtő alkotó életet élt. Idős korában is fiatalos lendülettel dolgozott és hozott létre értékeket. Utolsó munkája egy kereszt volt, amit már nem tudott befejezni, bár lélekben sikerült… Végig járta a keresztutat és most belépett abba a világba, amit műveivel bemutatott nekünk. Nyugodj békességben és éld meg a feltámadás örömét!

Ezután Ughy Attila polgármester a következőket mondta:
– Búcsúzni mindig nehéz. A búcsú pillanatai, mint mázsás kövek nehezednek ránk. Ha arra az útra kísérjük el szerettünket, ahonnan nincs visszatérés, annál fájdalmasabb érzést elképzelni sem lehet; az olyan sokk, amiben egyszerre kívánjuk megtalálni a biztosat és a bizonytalant. Gyász ez, mélyre hatoló seb okozta láz, amit nehéz átélni, nehéz beszélni róla és nehéz feldolgozni. Van, akinek a vallás segít, másoknak a művészet, vagy épp egyszerre, mindkettő. Nemcsics Antal olyan művész volt, aki a lélek hallhatatlanságának jelentős nyomait hagyta ránk emlékül. Színeket, formákat a falakon, a házakon, a vásznakon, valamint azt az örökérvényű igazságot, hogy a szemünket nyitva kell tartanunk ahhoz, hogy meglássuk a világ csodáit. Mert a szem nemcsak a lélek tükre, de a lélek felfedezésének is a legfontosabb eszköze. A kerület díszpolgára számos murális munkát készített középületekhez: mozaikokat, falképeket, színes üvegablakokat. A tanár úr számos nemzetközi díjat nyert, képeket festett, több mint száz tudományos publikációt és könyvet írt, köztük a Londonban, New Yorkban, Ottawában, Tokióban, Zürichben, Göttingenben, Sydneyben, Szingapúrban megjelent Colour Dynamics címűt, amelyet a világ egyetemein tankönyvként használnak. Lelkének és szellemi energiáinak nyomai világszerte megtalálhatóak. Nemcsics Antal a színek mestere, a színek harmóniájának kutatója volt, és műveit anélkül, hogy tudnánk róla, több százezer ember látja évente. Olyan alkotó volt, aki tudatos munkával törekedett arra, hogy művészetével jobbá, többé, harmonikusabbá tegye a lakókörnyezetünket. A városokat, a tereket, az utcákat, az épületeket – mindent, ami körülvesz bennünket, ami közeget varázsol a térből. Talán nem is tudunk róla, hogy gyógyító visszfények nyugtatnak meg bennünket, amikor Nemcsics munkáin pihen a szemünk; talán nem is tudunk róla, hogy mennyi mindent köszönhetünk a nagyszerű életművének.
Tanár úr, köszönjük – százezer kerületi lakos nevében köszönöm, hogy szomszédunkban tudhattuk azt a páratlan elmét, akinek fájdalommal terhes búcsúztatására most összejöttünk. Isten Önnel művész úr! Isten veled, Antal!
Végezetül Szende Árpád és Alföldi György professzorok búcsúztak Nemcsics Antaltól a Magyar Tudományos Akadémia, illetve a Budapesti Műszaki Egyetem részéről, majd a gyászolók elkísérték utolsó útjára, a sírnál szülővárosa, Pápa nevében Áldozó Tamás polgármester köszönt el a város nagy szülöttjétől ezekkel a szavakkal:
– Nemcsics Antal gyermekkorában Pápán, a Fő téri templomba járt szentmisére, és ebben a szakrális térben lépett örök szövetségre a képzőművészettel és a színek világával. A templom freskói hívták meg a Tanár Urat erre a végtelen kalandra. Egész életére elbűvölték az ott látott alakok, a színek, a szintézia teljessége, ami csak ilyen megszentelt helyeken élhető meg igazán. Most itt hagyta nekünk a színországot, ahogy nevezte. Emlékét megőrizzük, nyugodjék békében!
A sírt a gyászolók virágokkal és koszorúkkal halmozták el.