Védjük meg szeretteinket!

Írta:  2013.03.04.
Az önkormányzati képviselő-testület ellenzéki tagjai egyöntetűen úgy vélik, hogy a XVIII. kerület szerencsés abból a szempontból, hogy a fővárosi átlagnál kisebb mértékben van jelen a közvetlen drogterjesztés.
A kábítószer használata ugyanakkor már nem ellenőrizhető ilyen könnyen, és bőven van tennivaló, hogy megvédjük gyermekeinket a drogok okozta veszélyektől.

Az elosztókat kell lefülelni

Petrovai László független önkormányzati képviselő kiemelte, hogy társadalmunkban a drog létező és veszélyes probléma, ezért folyamatosan foglalkozni kell vele. Önkormányzati képviselőként azonban úgy tapasztalja, hogy kerületünkben a droghelyzet jóval kedvezőbb a fővárosi átlagnál.
– Annak ellenére állítom ezt, hogy drogügyben nagyon magas a latencia, azaz a jelenség jórészt rejtve marad a kíváncsi szemek elől. A leginkább veszélyeztetett korosztály a fiataloké, ezért megkérdeztem iskolavezetők véleményét is a kérdésről. Szerencsére hasonló tapasztalatokról számoltak be, mint amit én is érzékelek – mondta a korábbi LMP-s politikus. – A kedvező kép egyik oka a kerület városszéli elhelyezkedése, és ebből fakadóan az, hogy itt kevés a nagy forgalmú szórakozóhely. De nem vitathatók, és nem is szeretném alábecsülni az illetékesek által a kedvezőbb helyzet fenntartására, sőt annak javítására tett erőfeszítéseket. 
A képviselő úgy véli, hogy a drogprobléma kezelése azon területek egyike, ahol a rendőrség és az önkormányzat a megfelelő eszközökhöz nyúlt.
– Ez jól mutatja, hogy az elhibázott, a fogyasztókra is bűnelkövetőként tekintő törvényi szabályozással szemben is lehet, sőt úgy lehet csak igazán eredményeket elérni. Ez az eszköz pedig a megelőzés, a felvilágosítás. Jóval olcsóbb, jóval humánusabb, és ahogy azt a kerületi tapasztalatok mutatják, jóval hatékonyabb is, mint a drogosok „kergetése”. Nem új dolog ez, már az előző ciklus idején is létezett, de örülhetünk neki, hogy nem jutott a felszámolás sorsára, mint annyi más koncepció, korábban indult jó kezdeményezés. Azt hiszem, ez a személyi feltételeknek is köszönhető: a kerületünkben tudomásom szerint egy pedagógusi végzettséggel is rendelkező rendőr folytat iskolai felvilágosító munkát, tartja a kapcsolatot a gyermekekkel és a szüleikkel, s elhivatott szakemberekből áll a bűnmegelőzési osztály gárdája is – fogalmazott Petrovai László.
A tennivalókról szólva a képviselő kifejtette, hogy természetesen nem szabad megfeledkezni azokról sem, akik már elkövetőkké váltak: a terjesztőket üldözni kell, az elosztóhelyeket fel kell számolni. Az operatív rendőrségi munkán túl nagy segítséget nyújthat ebben a térfigyelő rendszer kiterjesztése és fejlesztése olyan éjjel is látó nagy felbontású kamerákkal, amelyek valóban hasznos eszközei ennek a munkának.
– Elsősorban azonban tovább erősíteném a megelőző, felvilágosító munkát. Az oktatási intézményekben még inkább javíthat a hatékonyságon az, ha a szülőkkel is erősítjük a párbeszédet. Sokan nincsenek tisztában azokkal a jelekkel, amelyek arra utalhatnak, hogy a drog beférkőzött a családba. Ezek felismerésében segíteni kell nekik, egyúttal megoldásokat is kell kínálni a helyzet családi körben való kezelésére. Az egyik legfontosabb segítség, amit a család nyújthat, a szeretet és a törődés – mondta Petrovai László.

Hosszú távon kell gondolkodni

Kőrös Péter, az MSZP frakcióvezetője átgondolt és finanszírozható programot tart szükségesnek a drogprobléma kezelésére.

– Kerületünkben nehéz pontos képet alkotni a droghelyzetről. A rendőrségi beszámolókból kapott kép alapján mondhatjuk, hogy Pestszentlőrinc-Pestszentimre nem tekinthető annyira fertőzöttnek, mint azok a belvárosi kerületek, amelyekben a szórakozóhelyek többsége található. Ez részben szerencsés adottsága kerületünknek. Ezekből a statisztikákból persze azt is megtudjuk, hogy minden évben javul a közbiztonság helyzete. Az itt élők többsége pedig azt gondol erről, amit gondol... Ugyanakkor tény, hogy aki nyitott szemmel jár, az a lakótelepek játszóterein találkozhat eldobált injekciós tűkkel, és a Havanna-lakótelepen is sokan tudni vélik, hogy a Havanna utca melyik lépcsőháza a telep kábítószer-elosztó helye – vélekedett az MSZP frakcióvezetője. – Mi, XVIII. kerületi szocialisták, úgy gondoljuk, hogy a droggal kapcsolatos felderítésekre és a megelőző felvilágosító munkára egyaránt szükség van. Ezek azonban pénzbe kerülnek. Sajnálatos módon az elmúlt két év egyik nagy vesztese pont a közbiztonság ügye, hisz erre a területre 2011 óta folyamatosan kevesebbet költ a városrész vezetősége. Ennek a spórolásnak számtalan következménye van. Elég, ha csak a már szinte elvétve működő térfigyelő kamerákra gondolunk. A csökkenő források hatékony felhasználását tovább rontja az a tény, hogy évente több alkalommal is változik a kerület vezetőinek közbiztonsággal kapcsolatos koncepciója.
Kőrös Péter ugyanakkor hozzátette, hogy a kerület legnagyobb demokratikus ellenzéki pártjaként demagógia volna részükről a tökéletes közbiztonság ígérete.
– Felelősen olyan átfogó közbiztonsági program elkészítésén dolgozunk, amely 2014-et követően összhangba hozza az önkormányzat anyagi lehetőségeit és a reálisan elvárható eredményeket. A program összeállításában rendőrségi szakértők, civil szervezetek, gazdasági szakemberek és pedagógusok is részt vesznek. Ennek eredményeként olyan programot teszünk le a kerület asztalára, amely hosszú távon fenntartható, finanszírozható, és a jelenleginél hatékonyabban hasznosítja a közösség pénzét. Bízom abban, hogy a gyakorlati megvalósítása látható, valóságos eredményekhez fog vezetni.

Hallgassanak a tapasztaltakra

A sokáig Olaszországban is élő Gönczöl András független képviselő, mondhatni, nemzetközi tapasztalatokkal is rendelkezik a fiatalok kábítószer-függőségének kérdésében.

– Higgyék el nekem, hogy borzasztó nagy veszélynek vannak kitéve a mai tizenévesek. Visszatekintve ugyanis a mi generációnkra és a közvetlenül a rendszerváltozás előtt tizenéves korosztályra, azaz azokra, akik a 60-as, 70-es és 80-as években voltak fiatalok, azt kell mondanom, hogy az akkori bulikban, házibulikban elég volt a hangulat fokozásához, a „tudatmódosításhoz”, ha néhány sörrel többet ittunk.
A képviselő döbbenetesnek tartja, hogy az általa ismert adatok szerint a mai 15–26 éves korosztály 90 százaléka használ, használt, de legalábbis kipróbált már az alkoholnál sokkal károsabb tudatmódosító szert, partidrogoktól kezdve a keményebb kábítószerig.
– Sajnos a kábítószer fogyasztása, miközben önmagában is bűnös dolog, melegágya az egyéb erőszakos bűncselekményeknek – mondta a képviselő. – Példa erre az Olaszországból jól ismert motoros rablás, az úgynevezett scippare, amely évtizedekig a mindennapok részét képezte. A robogóval közlekedő, leginkább a turisták és a védtelen emberek, idősek táskáit letépő tolvajok többsége így szerezte meg a mindennapi adagjához a pénzt. Nemcsak a dílereket kell okolni, mert a fogyasztással sajnos együtt jár az erőszak, a mindenáron való pénzszerzés kényszere, ami a legsúlyosabb bűncselekményektől sem riasztja vissza azt, aki függővé vált.
Visszatérve a kerületünkre, a helyi politikus úgy véli, itt annyiban árnyaltabb a kép, hogy nem lévén nagyobb, felkapott szórakozóhely, kisebb mértékű a fiatalok közvetlen kábítószer-fogyasztása.
– Ugyanakkor a gyermekeink, unokáink természetesen veszélyben vannak, hiszen eljárnak a főváros ismert szórakozóhelyeire, ahol hozzá lehet jutni tudatmódosító szerekhez, és persze a behozott anyaggal üzletelni is lehet. Éppen ezért a legfontosabb a szülők felelőssége. Egy 16-17 éves gyerek már nagyon felnőttes egyes dolgokban, de rendkívül sok veszélynek van kitéve. Figyelni kell rá! Igenis vegyük a fáradságot, és ha el is engedjük bulizni, várjuk meg, amíg hazaér. Egyrészt megnyugvás, hogy tudjuk, itthon van a gyerek, másrészt észrevesszük rajta azonnal, ha valami nem stimmel. Ekkor még őszinte beszéddel, határozottsággal segíthetünk. Ha nem figyelünk a gyerekeinkre, nem tudjuk befolyásolni a fejlődésüket.
Gönczöl András hangsúlyozta, hogy manapság a tanárok több időt töltenek a gyerekekkel, mint a család megélhetéséért magukat sokszor túlhajtó szülők.
– Bízzunk meg a tanárokban, akik gyakran sokkal hamarabb észreveszik, hogy baj van. Ne védje nehezen értelmezhető személyiségi jog a bajban lévő diákot, hanem legyen természetes és elfogadott, hogy a tanár szól a szülőnek, ha negatív változást tapasztal a gyermek életében. Bizalom, odafigyelés és empátia segítségével már a „beetetéstől” is meg tudjuk védeni a gyermekeinket.