Néha a pedagógusnak is elgurul a gyógyszere...

Írta:  2011.11.11.
Zsiga Gyula azért dolgozik, hogy eredményes és színes legyen a csapata. Az eddigi szereplés a bajnokságban hullámzó, de az edző szerint javul a helyzet.
– Az tudnivaló volt, hogy nem lesz diadalmenet a bajnokság az éppen csak megszületett csapatának, hiszen a rajt előtt két hónappal jószerével még azt sem tudhatta, kikre számíthat.
– Ezzel gyakorlatilag elárulta azt is, hogy mi volt – remélem, egyre gyakrabban használható a múlt idő – az alapvető gondunk. Szűk két hónapom volt arra, hogy a játékosokból csapatot formáljak. Ráadásul úgy, hogy a Ferencváros gyakorlatilag kihátrált, mindössze hárman maradtak, a többiek nem igazoltak át.

Ritkuló áramszünetek


Zsiga Gyula szerint a csapat egyre színesebb
– Ezzel azt mondja, hogy a zöld-fehérekre építette volna az együttesét?
– Ezt nem, de ha még több játékosból válogathattam volna, színesebb csapatot tudtam volna pályára küldeni.
– A mostani szürke?
– Úgy fogalmazok, hogy egyre színesebb. Ma már egyre rövidebbek az „áramszünetek”, az üresjáratok. Látva az elvégzett munkát és azt, ahogy néhány meccs egy-egy időszakában teljesített a csapat, azt mondom, amit a rajt előtt is említettem: a jövő év elejére összeállunk, nem lesznek kellemetlen meglepetések, működni fog a gépezet. Ezt nem a kincstári optimizmus mondatja velem, hanem az, amit látok, tapasztalok az edzéseken és a meccseinken.
– Kellemetlen meglepetéseket mondott. Sok ilyen volt?
– Sok nem, de azért volt. Ha öt ponttal több lenne a nevünk mögött, maradéktalanul elégedett volnék. Ugyanis nyerhető meccseken kaptunk ki. A Gyöngyös és az Orosháza elleni vereség meg a Kecskemét elleni döntetlen is jelzi, hogy nincs még kész a csapat. Formálódik, érzem, egyre egységesebb, de még nincsen kész. Hiába vannak külön-külön kitűnő képességű embereim, a mai villámgyors kézilabdában nincs pillanatnyi idő sem arra, hogy akció közben átgondoljuk a döntésünket. Csukott szemmel is tudni kell, mit akar a másik, merre indul, melyik figura vezethet sikerhez.

KEK-meccs Cipruson

– Pedig jó volna tudni a biztos receptet, mert november végén nemzetközi tétmérkőzések következnek.
– A Kupagyőztesek Európa-kupája utolsó kiírásában indulunk. Ciprusra, Nicosiába utazunk, ott kell bizonyítani, hogy képesek vagyunk egységes csapatként pályára lépni és tovább is lépni.
– Mennyi az esély?
– Ha a két ország kézilabda-kultúrája közötti különbséget nézem, nem mondhatok mást, mint hogy nagy. De legyünk túl rajta – meg a visszavágón is.

Csak előre, édes fiam


A pedagógus fegyelmezett, de néha ő is begurul
– Évtizedek óta ül már a kispadon, hogyan viseli el a kudarcokat?
– Korai még ilyenről beszélni. A munkám, a munkánk eredménye még nem ítélhető meg. Ám válaszolva a kérdésére: pedagógus vagyok, ebből fakadóan fegyelmezett ember. Még akkor is, ha néha elgurul a gyógyszerem.
– S mi van ilyenkor?
– Kimorgom magam, aztán megyünk tovább. Már csak azért is, mert ami mögöttünk van, azon nem tudunk változtatni. Csak előre szabad nézni. Ami volt, azzal csak addig szabad foglalkozni, amíg megtudjuk, mit lehetett tanulni egy-egy vereségből.



Ha beüt a krach


Lendvay Péter nemcsak a csapat meghatározó egyénisége, hanem a kerület egyik sportarca is. A korábbi válogatott játékos szavainak súlya van az öltözőben.
– A védekezésünk alakul, egyre jobban zárunk. Gondok inkább elől vannak. A támadásaink még nem olyanok, amilyenekkel igazából meg tudjuk lepni az ellenfelet. Ebben javulni kell, de azt hiszem, úgy kerülünk közelebb az igazi játékunkhoz, ha minél többet edzünk együtt. Ízelítőt már adtunk belőle, azonban a kiismerhetetlen játékot állandósítani kell. Egyre gyakoribbak és hosszabbak a jó periódusaink egy-egy meccsen, de látni kell azt is, ha beüt a krach, akkor mindenki megbolondul.

A háttér biztosított

Lévai István Zoltán alpolgármester, ha az ideje engedi, a Sportkastélyban szurkolja végig a PLER mérkőzéseit. A sporthoz közel álló, azt szerető emberként úgy gondolja, hogy a csapat rapszodikus teljesítménye mögött egyetlen okot lehet keresni:
– Az eddigi eredményeinken az látszik, hogy nem kész még a csapat. Ez érthető, s ma még el is fogadható, hiszen „idegenekből” kellett játékstílust kialakítania az általam kiváló szakembernek tartott Zsiga Gyulának. A váratlan vereségeinket annak tudom be, hogy tart a csapatépítés, ami érthetően nem vezet sikerre egyik napról a másikra. Nem akarok szakmai kérdésekkel foglalkozni, erre megvannak az emberek, de úgy gondolom, az átlövőposzton erősíteni kell.
A csapat anyagi helyzete megnyugtató.