Gyógyul Fodor térde

Írta:  2011.11.24.
Fodor Zoltán olimpiai ezüstérmes birkózó szeptember 1-jén szenvedett elülső térdszalagszakadást. A sportoló azonban ma már optimistán várja a jövő év nagy feladatait.
– Emlékszik még arra, milyen érzés végigsétálni egy birkózószőnyegen?
– Sokat lépkedtem én már azon, így az érzés belém ivódott. Igaz, jó volna már birkózócipőben mérkőzésre készülni, s nem csupán a súlyokkal őrizni a kondimat.
– Mikor indulhat versenyen?
– Úgy számolom – ezzel biztat az orvosom is –, hogy januártól már járhatok „igazi” edzésekre. Ami a versenyt illeti, az nemcsak tőlem függ, hanem attól is, miként tervezik meg a szakvezetők az olimpia előtti programomat, melyik versenyen indítanak.
– Ebben lesznek kötelező feladatok is.
– Nem is egy, hanem három viadal. Az olimpiai kvalifikációkat gyors egymásutánban rendezik meg Kínában, Bulgáriában és Finnországban. Túl közel is vannak egymáshoz az időpontok, bár ez ellen nem lehet mit tenni, így kell elfogadni, még ha nem is tetszik.

Ott akar lenni Londonban
– Nyilván elege van már a semmittevésből, pontosabban az edzésmentes időszakból. Mivel telnek a napjai?

– Nem is gondoltam, hogy ennyire hiányoznak majd a tréningek. Ebből is érzékelem, hogy a sport tényleg az életem részévé vált. Egyébként nem unatkozom, mert minden áldott nap bejárok a sportkórházba. Gyógytorna, rehabilitáció. Számomra most ez jelenti a sportolást, meg a súlyzózás az imrei Nemes-fitneszben, amely készségesen segít abban, hogy minél előbb százszázalékos állapotban legyek.
– Most milyenben van?
– Ezt csak ellenféllel szemben lehetne lemérni, de sajnos ilyennel már csaknem két hónapja nem találkoztam.
– Ha már a számoknál tartunk. Az ön súlycsoportja a 84 kiló. Gondolom, most nem ennyi…
– Ezt a súlyt csak a versenyekre hozom, különben 90-92 vagyok. Most nagyon vigyázok az étkezéssel, odafigyelek, így csak annyi fölösleg van rajtam, amennyi egyébként is. Nem a kilókra, hanem a birkózásra akarok figyelni jövőre.
– Meg, gondolom, Londonra, amit biztosan látni szeretne a nyáron.
– Már csak nyolc hónap van hátra az olimpiáig, ami semmi, így aztán egyre többször jut az eszembe London és az is, hogy ott akarok lenni.
– Igaz, nem függ össze a birkózással, de mint a Fradi-család tagját bizonyára önt is megrendítette az aranylabdás Albert Flórián tragikus halála. Ismerte őt?
– Közvetlen sportkapcsolatunk nem volt, de természetesen jól ismertük egymást, gyakran találkoztunk a székházban. Azt, hogy zseniális futballista, mindenki tudhatta, ám azt, hogy milyen varázslatos és lebilincselő egyéniség is volt ő valójában, csak azok, aki közelebb kerülhettek hozzá. Jómagam ezen szerencsések közé tartozom, így az emléke végigkíséri az életemet.

Korábbi cikkünk a témában.