Legyen ez az igazi PLER!

Írta:  2014.11.25.
Két újabb mérkőzést vívott a PLER-Budapest kézilabdacsapata.
Két újabb mérkőzést vívott a PLER-Budapest kézilabdacsapata. Az elsőt, a Cegléd ellenit csúfosan elveszítette. A másodikat viszont, pazar második félidővel, megnyerte az Orosháza ellen, begyűjtve ezzel a hetedik pontját is, ami kincset érhet a rájátszásban. A Hutvágner-csapat november 29-én, szombaton a Gyöngyös ellen lép pályára, idegenben.


Az Orosháza elleni mérkőzés biztosan sok egyebet is igazolt, de azt feltétlenül, hogy a szurkoló könnyen felejt. Szerencsére különösen akkor „feledékeny”, ha egy kudarc után újra a szép arcát mutatja a kedvenc együttese. Ahogyan azt a régi sláger mondja: Csak a szépre emlékezem…
E szép előtt azonban szembesülnie kellett a lelkes szurkológárdának a rosszal. Azzal, hogy miként tud elképzelés, ötlet, akarat nélkül is játszani a lőrinci kézilabdacsapat. Merthogy sajnos tud: a Cegléd elleni mérkőzésen azt az arcát mutatta meg, amelyikre valószínűleg maga a mester, Hutvágner István sem nagyon ismert rá.
Mert mi is történt a Lőrinci Sportcsarnokban?

Nem ették meg a vasat…

Sok minden, mint általában egy kézilabdameccsen, de ezek közül bizony nehéz volt kiválogatni a jót, az eredményeset. Magyarán: nagy verésbe szaladt bele a gárda, pedig bizonyára erre a találkozóra is úgy futottak ki, hogy megeszik a vasat is.
Nos, nem ették meg, ellenkezőleg. Ez 14 gólos vereséget jelentett (még leírni is sok és sokk…), és azt, hogy Hutvágner mesternek nem is volt más lehetősége, mint hogy összekapja a csapatát a következő, az Orosháza elleni derbire. Mert a Cegléd ellenivel két dolgot lehetett tenni: egyrészt azt, hogy mindenki levonja belőle a megfelelő tanulságot, másrészt utána gyorsan elfelejti az egészet, mert az a meccs nem kerül a PLER aranylapjaira…
No, hagyjuk is, mert van szép is a tarsolyban, tartogatott ilyet is a csapat. Mégpedig az ellen az Orosháza elleni meccsen, amelyik erősebb a Ceglédnél. Olyannyira, hogy akár a felsőház felé is kacsingathat.

Rossz kezdés

Nos, ezt a csapatot verte meg a PLER 2 góllal (28-26), ami után körtáncot jártak a pályán a játékosok, a lelátón meg szólt a dob, s vörösek lettek a tenyerek a tapsolástól.

Pedig a meccs úgy kezdődött, ahogy az előző abbamaradt… A vendégcsapat magabiztos, gólgazdag játékával szemben a mieink bizonytalan erőlködésével, aminek következtében megint 4 gólos hátrányt szedtek össze a szünetre. Még úgy is, hogy Kránitz kapus jól teljesített. Egymaga azonban nem tudott hatástalanítani minden kísérletet.

17 vs 11

Bizonyára kevesen voltak azok a szurkolók, akik azt állították, hogy három „pocsékba ment” félidő után feláll, magához tér a PLER, s olyan harminc percet produkálva győzi le két góllal az Orosházát, amely viszont valóban a klub aranylapjaira kívánkozik. Sem játékos, sem edző, sem ügyvezető, de még gyúró sem kívánhat ennél lendületesebb játékot, ennél jobban felépített harminc percet. Nem, mert ez a játékrész bebizonyította, hogy jó az az út, amelyen a csapat jár, s jó az a szakmai munka, amelyet az edző végez. Az ebben a játékrészben dobott 17 gól, szemben a kapott mindössze 11-gyel, árulkodó, de arra is figyelmeztet, hogy az a csapat, amelyik ilyen játékra képes, a lehető legtöbbször vegye elő ezt az énjét.
A saját maguk, a klubjuk és a szurkolók érdekében…

Lehet izmosodni

A hétvégi forulóban a Gyöngyös lesz a PLER ellenfele, s mi mást kívánhatnánk Hutvágner Istvánnak és a csapatának, mint hogy folytassák ott, ahol az elmúlt héten abbahagyták. Ha ezt teszik, nemcsak két újabb bajnoki pontot szerezhetnek, de ismét „izmosodhat” az önbizalmuk is, ami sosem jön rosszkor, különösen nem a rájátszás előtt.
Eredmények:
PLER-Budapest–Cegléd 25-39 (12-20)
PLER-Budapest–Orosháza 28-26 (11-15)