Ezúttal Jaksa János csontkovács, okleveles gyógymasszőr volt a klub vendége, aki fényképekkel, filmfelvételekkel illusztrált beszámolót tartott arról, hogy miként találkozott először a buddhizmussal, hogyan élnek Indiában a buddhista szerzetesek és a szegény emberek.

János 2004-ben kezdett el érdeklődni a keleti filozófia iránt. Két évvel később találkozott egy magyarországi előadásokon Szái Bábával, az indiai guruval, spirituális és humanitárius személyiséggel. Aztán megismerte a tibeti származású, nepáli rinpocsét (egy tibeti buddhista vallási illetve teológiai tisztséget jelöl). Jaksa János eljárt a rinpocse magyarországi tanításaira és egy alkalommal meghívta a kolostorába a többi magyar hallgatóval együtt. A repülőjegyet kellett megvenniük, szállást és ellátást kaptak. Ott „fertőződött meg” a buddhizmussal.
Később megszervezték az elvonulást Kunhegyesen is úgy, mint Indiában, Tibetben, Nepálban. Ilyenkor szerzetesek a külvilággal nem tartanak kapcsolatot, csak a belső lelki fejlődésükkel foglalkoznak. Jaksa is csatlakozott az elvonulókhoz. Olyan életet éltek, mint a szerzetesek, azzal a könnyebbséggel, hogy kéthavonta haza mehettek. Ő volt a csapatban a „kakukktojás”, mert nem azért ment oda, mert elmenekült valamilyen probléma elől, hanem azért, mert érdeklődött a buddhizmus iránt. Megtapasztalta hogyan élnek a szerzetesek, de nem lett buddhista.
Emberközpontúak
A buddhista vallás nagyon emberközpontú. Azonban egy kis ellentmondás mégis van benne. A szerzetesek nagyon sok adományt kapnak, jól élnek, de a kinti világban nagy a szegénység. A világi életet élő szegény emberek és a szerzetesek lelkületében nem sok különbség van. Ha valaki aznapra két marék rizst kapott, de neki csak a fele kell, akkor a másik maréknyit odaadja egy éhezőnek, hogy azt a napot ő is élje túl. Nem rakja el a rizst másnapra. Úgy gondolkodik, hogy biztosan kap egy marék rizst holnap is.

A vénájukban van a szeretet. A másik embert tolerálják, elfogadják olyannak, amilyen és nem akarják megváltoztatni. Szeretettel közelednek felé, nem számít, hogy gazdag-e, vagy szegény.
Család
Minél nagyobb a család, annál nagyobb az összetartó ereje.
Indiában, ha összeházasodik két fiatal, akkor egy év múlva „kötelezően” családot kell alapítaniuk, mert úgy gondolják, hogy az első évben még lángol a szerelem, de később már keresni fogják egymásban a hibát, ami gyengíti a kapcsolatukat. Ha megszületik a kisbaba, akkor már nem egymással foglalkoznak, hanem a gyermekre fókuszálnak. Karitatív munkát is végez együtt a házaspár, szintén azért, hogy ne egymásra fókuszáljanak, hanem arra, hogy másokon segítenek.